Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

V

ám! - Akkor az a Jóska - virtigli bérös izs vót - ékapta az ellenőrt, bevákta az ökrök elé a jászába.

viseletes visdetös mn. 1. ’öltözködésre sokat költő, drága népviseleti ruhát hordó (nő)’. A fővalósiak igöm viseletösseg vótak. 2. ’népviseletben járó’. Id Baranyába vannak mégviseletössek.

viselkedik viséködik (-ök, -ő, viséköcc, viséköggyön) i. 1. ’népviseletet hord’. Felénk a sfábok nem úgy viséköttek, mind ára Pécsön allu. 2. ’csinosan, divatosan öltözködik’. Az a mönyecske úgy nagyon szépön is viséködik. - Ha má ékőtti apéndzit, legaláb visékönne. De nincs semmi láccattya.

viselős visellős mn. ’terhes’, rég. Az eső fijammá vótam akkor visellős. - Nr. A visellős asszonnak mindönt szabat kérni, amitmökkiván. Ha nem kér, agy erőkön rajta marad agy ele. Annak nincs is törvénnyé, ha valamit fővösz. Gyümőcsöd, vagy valami mást. L. másállapotos. Vő. OrmSz. 596; SzegSz. II. 674

visszakéz ~ fn. ’a balkéz hátrafordított tenyere, illetve azzal végzett bizonyos mágikus cselekvés (pl. mosdatás)’.

viszál ~ viszáll (viszász, -ó, viszájjon) i. két szál fonalat rokkán összesodor’. Mama! Viszájjak még kis házicérnát? Vő. SzegSz. II. 675

visszaél ~ (-lök, visszaész, -lő, vissza- éjjön) i. rég. 1. ’visszatérít, adósságot megad’. Visszaélőm ém még magának a szivesség’gyét. 2. ’meghálál’, ritk. 3. ’vmi rosszat visszaszolgál’. Máj visszaéllik nekijje a gyérőkéi.

visszarőkönyödik ~ (visszarőkönyögy- gyön) i. ’(megszáradt széna, ruhanemű) a levegő párásságától, ködtől ismét nyirkossá válik’. Előp szokom beszönni a ruhákat. Rosférgeket! Mas visszarőkönyöttek. Rágyütt a köd.

visszatér ~ (-ök, -ő, -öl, visszatérgyön) i. 1. ’(ájulásból) magához tér’. Mikor visz- szatér, akkor el kezd rénni. 2. ’ijedtség után eszmélni kezd’. Mikor ráismertem, hogy az uram, akkor má visszatértem.

vitézkötés vitészkötés (-se) fn. ’férfiruhát díszítő zsinórdísz’. A parádéskocsisnak külön vitészkötésös ruhájja vót, sárga gurci- gombokká. Vö. SzegSz. II. 677

víz viz fn. Vizek fának róla [ti. pereg róla a veríték]. Szój. - Mikor mökcsavarta a doktor a fogamat, ijjem vizek fótak rólam. Szakad róla a víz [ti. erősen izzad]. Szó). - Merő égy víz [ti. csupa veríték a ruhája]. Szój. Vö. OrmSz. 597; SzegSz. II. 678 vizespad ~ (paggya, paggyuk) fn. ’a cselédkonyha kelléke, rajta állt 1 v. 2 vizesvödör, vizeskanna’. A vizespad fontozs vót kérőm. Mer a kánná és a vödör ajja ugye vizezs vót, a konyha mökfődes. Ha csak uty tötte le ja fődre, akkor az az edén sárba át, de az akkor a kudba is belemosódott ám. Ha mégis vót ujjan asszon, hogy nem tutta ja röndöt, akkor annak szótak.

vízharmat ~ viszharmat (-tya) fn. kútból, forrásból az évforduló percében merített víz’. Nr. [A néphit szerint, aki szilveszter éjszakáján pont éjfélkor kimerített vízben mosdik, mindig szép marad.] Szilveszterkor éfébe [éjfélkor] évitték a víznek a harmattyát. Ere monták, hogy viszharmat.

vízhordó viszhordó (-jja) fn. 1. ’az uradalmi munkásoknak vizet hordó napszámos gyerek’. Mék kisz’szörü lám vótam, mikor viszhordó vótam a géphöl [cséplőgéphez], 2. mn. ’fejlődésben elmaradt, csenevész (baromfi, ember)’, tréf. Mögismernéd? Ev vót a kis viszhordó é.

vízibetegség vizibetekség (-gye, -gyük) fn. ’szív és vesebetegség következtében a szervezetben felgyülemlő víz, ödéma’.

257

i