Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

vackos ~ mn. ’zömök és izmos’. Jó vackozs gyerög vót, nem ijet mög. L. zömekös

vadalma vadóma (-'jja, - jjuk) fn. ’erdőben, vadon termő apró, savanyú alma (Malus silvestris)’. Üssze a vadómát a krumplivá évermetünk, a főd alatt mög- sárgút, asztán agyerökök érágicsáták télön.

vadász ~ (-sza) fn. ’az uradalom erdő- gazdaságában a vadállománnyal foglalkozó, a vadászatokat irányító, középfokú végzettségű alkalmazott’. Vadász úr! Ha szarvast lünnek, a pájsilájját [ti. belső szerveit] szüvessen éfogannám. Vö. ÉrtSz. 1414

vadászház ~ (-a) fn. ’vadásznak, vadőrnek a lakása, a vadászok erdei pihenőjéül szolgáló kis ház’. A csebényi vadász- házná vótak égy üdejig érejtvel a báró értéktyeji az oroszok alatt. Vö. ÉrtSz. 1414 vadgalamb ~ (-gya, -ggyuk) ’kékgalamb (Columba oenas)’. Nr. [Erdei galamb. A Zselicben azt az erdei galambfajtát jelölik meg így, amelyiknek hangja a nép szerint: „Nyúzzuk! Nyúzzuk!” szóra emlékeztet.] Krisztus urunk mögbüntette ja vadgalombot, mer nem sajnáta Jézus szenvedésit, hanem még aszonta: Nyúzzuk! Nyúzzuk! Azutátu nem tud röndös fészket rakni. - Lám én szakajtottam, el is hervasztottam. Szöléd galamp belőtt, vadgalambotfoktam. Nd. - Akkor szép az erdő mikor zöld. Mikor a vadgalamb benne költ. Nd.

vadházasság vatházosság (-gya, vat- házasságuk) fn. ’törvényes házasságon kívüli együttélés, élettársi viszony’. Valamikor a vatházosság naty szégyön vót. Mast mög összeának, mind a szamár mög a ló..., hogy élettársak...!

vadkörte vatkörte (-fje, -fjük) fn. ’erdőszélen, legelőben termő vadgyümölcs (Pyrus pyraster)’. A vatkörtére vigyázott a pásztor. - Korán röggé möntünk üsszé vatkörtét főszönni, mer csak aj jó, ami sárgán magátu lepotyog. Önni, aszáni még akkor se, csak amikor má barna és puha. - A Szilágyiné, mikor az ura odamaratt a háborúba, vatkörtén tartotta ki ja gyerö- kejit tavaszig.

vadőr ~ (-sza) fn. ’az uradalmi erdőgazdaság vadállományának őrzője’. A vadőr? Az erdészetné ja vadőr mög az erdőőr vót a legalacsonnyabb rangba. Vö. Értsz. 1415

vágás ~ (-sa) fn. 1. ’letarolt, kivágott erdő’. A vágázsba talákszik sok epörgye [szamóca], 2. ’a kert, út, dűlő szélén lévő bokros hely’. A döglöt tikokat bedobáta valaki ide a vágázsba. L. gyepű 3. ’a kert, út, mezsgye eleven sövénykerítése’. Dobd a vágázsba a cserepeket, ot nem léb bele senki! Vö. OrmSz. 576; ZsNyj. 181

vágó ~ (-jja) fn. ’szőlőparcella’. Ténnap három vágót mögmeccöttünk. - Az ásó vágó szépön termött. Vö. ZsNyj. 181

vakar ~ (-gyón) i. 1. ’tehénről, lóról fém kaparószerszámmal a rátapadt sarat, trágyát lekaparja’. Éccöri embörként, a tehened vakarni is köl, nem csak fejni. 2. ’kapával erdei ösvényt sarabol’. Akkor őszön a kishászhol jártunk pirsutad [erdei ösvényt] vakarni a robotosokká. Vö. OrmSz. 577; SzegSz. II. 637