Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

T

gabonaföldeken legeltet’. Szoc. [Az uradalmi majorban aratás után nem szántották le azonnal a tarlókat. Az elhullott gabonaszemeket a disznókkal etették fel. Ilyenkor az ólban nem kaptak enni a disznók.] A tárón éjjé szoktak tárósztatni. Hüssé. Nappá a fóróságba árok mellett, ahum vót fórás, ot szoktag delétetni. Vacs csigáskut mellett. - A cseléddisznókat nem nagyon akarták kiereszteni az egész táróba. De azér ha röndös urasági kanáz vót, mögengette, hogy a cselétkanász is tárósztasson a kepék között.

tavaszi szántás ~ (-sa) fn. a tavaszi vetések (árpa, zab, kukorica, krumpli stb.) számára ekével megforgatott földterület’.

téglás ~ (-sa) fn. ’téglát készítő uradalmi cseléd’. Szoc. [A kiégetett téglák után némi pénzfizetése is volt. A legszegényebb cselédek közé tartozott.] Lukafán a Domijányék téglásog vótak, mög gyut-é eszödbe? Sérdánék.

téglaszínű téglaszünü mn. ’a tégla színére emlékeztető, fakó-piros’. Vö. SzegSz. II. 557. téglaszínű

tehénhaszna fn. 1. ’tej és tejtermékek’. Régön évitték a tehénhasznát a boszorkányok. Mögrontották, szokták mondani. 2. ’tejfel’. 3. ’mindenféle tejszármazék’. Abbu a kis tehénhasznábu ét a cseléd. Asz má nagyon lénészték, kinek nem vót tehene. Vö. SzegSz. II. 558. tehénhaszon

tehéntartás ~ (-sa, -ssuk) fn. ’az uradalmi cseléd béréhez tartozó azon lehetőség, hogy az urasági legelőn egy tehenet tarthasson borjújával, hozzá tartozó két hellyel a cselédistállóban’. Ere a Zse- licbe negyvenötig is vót tehéntartás a pusztákba, de Kapóson föllü má ritka helön. Tejet attak belőtte. Onnaj a cselédök el is

huzóttak. Ugye abbu péndzűt az a család, hogy a nevendéktyit é tutta anni.

teher tere (’-jje) fn. ’emberi, állati erővel szállítandó rakomány, poggyász’. Mast érzöm csak ászt a sok terét, amit fijatal koromba éhortam a fejemön. Vö. OrmSz. 540. tereh

tejbepupora ~ (-jja) fn. ’forralt tejbe szelt tésztaféle’, rég. Nr. [A kenyértésztából sütött puporát (csigaalakúra sütött kenyérféle) beleaprították a forralt tejbe. A tetejére mákot hintettek.] Má nem igön divata tejbepupora. Ezök az onokájim nem is tuggyák mijaz. L. pupora

tejesborjú tejesborgyú (-jja) fn. ’még az anyja tején nevelkedő borjú’. Ha bikaborgyú lőtt, még tejesborgyuként elatta ja cseléd a hentösnek. Ászt nem tarthatta mög.

tejfel téfő (-le) fn. ’a tej felszínén ösz- szegyűlt zsíros réteg, amelyből vaj készíthető.’ Téfő hálá Isten azér vót, nem köllöd vonni. De amikor behoszták, hogy a cseléd nem tarthat tehenet, halom (hanem) naponta kap belőtte él liter tejet, akkor löttüng bajba. Vö. SzegSz. II. 559

tejfelestúró téfölösturó (-jja, -jjuk) fn. ’tejföllel, sóval, paprikával kevert túró v. körözött’. Hetenként éccör vót vacsorára téfölösturó. - Ha nem vót más, téfölösturó kerűt a tarisznyába is.

tejlyuk tejluk (-tya, -tyuk) fn. ’a tehén hátsó lábánál, a csípőtől egy arasznyi távolságra lévő testrész, kitapintható mélyedés’. A fej ős tehénné vót a tejluk. Ki löhetött tapogatni. Ha nagy vót a tejluk, akkor jó fejőzs vót.

tejszűrő tészürő (-jje) fn. ’tejszűrő edény’. L. szűrőké. Vö. SzegSz. II. 560 tekercs ~ (-e, -ük) fn. ’fejen történő teherhordáskor a fejre tett köralakú párna’. Vót neköm is szép tekercsöm, de ha

238