Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

T

véletlenül a mezőrü hosztam haza valamit, akkor csak gazbu tekertem magamnak tekercsöt a fejemre.

tekereg tekerög (tekerög, tekergők, tekergő, tekergői, tekeröggyón) i. ’idegességtől, fájdalomtól v. rosszaságtól derekát csavargatja, vonaglik’. Tekerög a tehén talán az éjjé löz borgyu. [Ti. szülés előtti fájdalom miatt csavargatja a derekát.] - Mámök tekerög a gyerök az ölembe. Ujjand vágok rá...! Vő. OrmSz. 537. tekereg- facsarog

tekerincsmadár ~ (madara, madaruk) fn. ’nyaktekercs, ritk. rejtőszínű harkályféle (jynx torquilla)’. Möllik visellős asszon rácsodákozott a tekerincsmadárra, annak hibás gyeröke születött, ajis tekergette ja nyakát, mind az a madár. - Ismertem en is ujjant, étypusztabelijeg vótunk, hogy a gyerök tekergette ja nyakát, mind a tekerincsmadár.

tekintetes tekintetös mn. ’alacsonyabb rangú gazdatisztek (segédtiszt, gyakornok, titkár stb.) és családjainak címe, megszólítása’. Mondok: Tekintetös úr! Magának se vóna mindegy, hoty csizmába vagy mesztéláb járkáll-é a táróba egész nap... - Vönne magára az én gye- rököm is job ruhát tekintetös asszon, ha gyutna rávaló.

tekintetes asszony tekintetös asszon fn. ’az uradalmi segédtiszt, számtartó kasznár feleségét megszólító címzés’.

tekintetes úr tekintetös úr ’uradalmi segédtisztet, ellenőrt, számtartót megszólító címzés’. Vő. OrmSz. 537

telázsli ~ (-jja, -jjuk) fn. ’kb. 100-120 cm széles 150 cm magas fa polc, konyhai edények tárolására’. Ha vót rávalójja, akkor csinyát a bognár, ha nem, akkor a cseléd maga összeütött ét telázslit. Arra törte ja cselédasszon az edénnyejit. Mög

szögön lóktak a falon. Nem ám mind mast! Övegómárijom.

telek - (felköt, telkök, telektye) fn. ’hurok, mellyel az ostort a nyélre erősítik’. L. farkastelek, simatelek. Vő. OrmSz. 538; ZsNyj. 173

telepe - mn. 1. ’alacsony, zömöktestű (ember v. állat)’. Vót ét telepe kis üszőm, töttem én annak a fülibe piros pillét. 2. ’alacsony, dúslombú fa’. Telepe kisfa vád, de azon annyi gyümődzs vót! - Odagyütt a vásárba ét telepe kis mönyecske. Vő. OrmSz. 538

telepes telepös (-se, -ssük, -öle) fn. 1. ’1944 őszén a front elől elmenekült német gazdák házaiba a helybéli vezetőség által beköltöztetett cselédek’. 2. T945-47 között a német falvak házaiba központi irányítással betelepített horvátországi, bukovinai, felvidéki magyar népcsoport’. Akkor a régipógárok keszték a telepösöknek mondogatni, hogy könnyű vót szőrözni, nehéz lösz möktartani. Ami igaz is lőtt. Mer gyütt a beadás, nekünk kitartásunk (tartalék) nem vót. - Az embör gyeröke sajnáta ászt a szögén némötöt is, mögdógozott azér, amijje vót, évötték tülük. Betötték a telepöst. De assé szüvessen gyütt, egyiket a partizánok, másikat a csélákok kergették é? Ami gyütt, soknak még a cselédvilágná is rosszabb lőtt. - Főfordút a világ, a faluba telepösökgyüttek, a régi némötök, ha é nem vitték ükét, mög a cselétházagba kerűtek.

téli akol téli akó fn. L. akol

téli patkó - (-jja) fn. ’a ló patájára téli időben szegezett, félholdalakú vas’. 1. [A tompa téli patkón vasból kiképzett és a patára felfelé illeszkedő egy v. három kápa [lemez], alul három v. négy becsavarozott tompa, kapaszkodó griffszeg van.] 2. [H-csavaros téli patkó ugyanaz, mint a tompa téli patkó, csak a kapaszkodó sze239