Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
sütőfa ~ ('-jja) fn. ’a kemence fűtéséhez vágott, hosszabb méretű tűzifa’. Nincs sütőfám. Vákhatna valamöllest. Úgy ámlVö. OrmSz. 487; ZsNyj. 99 sütőkemence sütőkemönce {fje) fn. ’kenyérsütő kemence’. Szoc. [A cselédházak közös konyháinak felszámolásakor, későbben külön erre a célra épült kis épületben, a sütőkonyhában helyezték el a kemencéket.] Vő. OrmSz. 487 sütőkonyha ~ {'-jja) fn. ’különálló egyszerű épület, melyben több kemence van’. Szoc. [Ott ahol a cselédeknek zárt mennyezetű konyhája volt, a kemencéket külön épületrészben helyezték el. Egyszerre 2-3 asszony is tudott kenyeret sütni.] sütőlapát ~ {-tya) fn. ’kenyérsütéshez használt, egy darabból kifaragott egysíkú kerek falapát’. Asz tartyák, hogy amikor az asszon süt könyeret, az ördög a sütőlapát végire ül. Vő. OrmSz. 487; SzegSz. II. 432 sütőteknő sütőteknyő {fje) fn. ’teknővájó cigányok által készített, kenyér- dagasztásra használt (bükkfából, nyárfából, fűzfából vájt) hosszúkás teknő’. Vő. OrmSz. 487; SzegSz. II. 432; ZsNyj. 173 süvegfa süjekfa {'-jja) fn. ’a jászolt tartó függőleges, ácsolt gerenda az istállóban, amihez azt a vaskarikát erősítik, melyhez az állatokat kötik’. Vő. OrmSz. 488; ZsNyj. 99. süjegfa süvegkarika süjekkarika {’-jja) fn. ’a jászolgerendába {süjekfába) erősített vaskarika, melyhez az állatok kötelét erősítik’. Vő. OrmSz. 488; ZsNyj. 99 223
