Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

sz

szabadkémény ~ (-nye) fn. ’tölcsér- szerűen kiképzett mennyezet, amely a konyhában szabadon terjengő füstöt elvezeti’. Nr. [A cselédházak közös konyháiban lévő kemence és több tűzhely füstje szabad kéményen keresztül, és a nyitott mennyezeten át, padlásfeljárón és az ajtón keresztül távozott. Zárt kémény nem volt.] L. füstöskonyha, hidegkonyha. Vö. SzegSz. II. 434

szájkosár ~ (-gya, -gyük, -kosara, -kosaruk) fn. az ökör orrára akasztott drótból v. iszalagból font kosár, amely megakadályozza, hogy munka közben legeljen’. A szájkosár hozzá tartózott a járomhol. Annékün nem löhetött indúni az ökrökké sehá..., annékün az ökör jobbrabára kapkod. L. ökörkosár, szatyor

szakács ~ (-csa) fn. ’a földbirtokosi kastély konyháján dolgozó szakképzett férfi alkalmazott, aki segédlettel a család, vendég számára az ételeket rendszeresen elkészíti’. L. szakácsné

szakácsné ~ (-jja) fn. ’a földbirtokosi kastély konyháján dolgozó szakképzett női alkalmazott, aki segédlettel a család, vendég számára az ételeket rendszeresen elkészíti’. L. szakács

szakadt szakatt mn. ’az éhségtől behorpadt hasú (ember, szarvasmarha, ló, disznó, birka)’. Nem tom mastat a vén Hegedűs hun legétet? Valósággá szakatt a jószág. Tisztára ehössen gyünnek haza é. Vö. OrmSz. 491. szakadt oldalú

szakajtó szakasztó (-jja, -jjuk) fn. ’kenyérsütéshez használt (szalma-, gyékény-, vesszőkosár, amelybe a meggyúrt

kenyértésztát kemencébe öltés előtt helyezik, hogy keljen’. Éty sütőteknyő lisztbű az asszon kiszakisztott öt, esetleg hat szakasztó könyértésztát. Akkor fütötte be ja kemöncét. Mikor ez léégött, addig a szakasztóba mökkét a könyér. Akkor beőtötte.

szakasztott ~ mn. ’vmivel teljesen azonos tulajdonságú, formájú’. Szakasztott annya. - Márég má [már most] a tötte [cselekedete] is szakasztott aptya. Vö. OrmSz. 492; SzegSz. II. 441

szakít szakiszt (-ó, -ol, szakisszon) i. 1. ’letép’. Kapátunk lányok az uradalmi szöllőbe, de nem ám, hogy szakisztani éty fej szöllőt! - Ki mijjent szakiszt, ujjant szagull. [Ti. ki milyen házastársat választ, olyannal kell élnie.] Km. - Ha nem acc, szakisztok! [Ti. Adj király katonát c. gyermekjátékban, az összefogózkodó gyermekeket szétválasztja egymástól.] L. el-, ki-, leszakít. Vö. OrmSz. 492 szakos ~ mn. ’porhanyós, omlós’, rég. ritk. szakos körte, szakos krumpli - Ara montuk, ha szép lisztösre [omlósra] kifőtt a krumpli, hoty szakos krumpli.

szálerdő ~ (-erdeje) fn. ’ötven-száz év közötti egyidős, magas, egyenes törzsű, ritka aljnövényzetű erdő’.

szálkáshús szákáshus fn. ’soványhús, a hús nem zsíros része’. En a szákáshust szeretőm. A zsíros mögüli a gyomromat. Vö. OrmSz. 493. szálkás; ZsNyj. 167 szalma szórna (’-jja) fn. ’gabona- szalma’. Mire bizan kibújtam a szómábu a levögőre, cikákútam [fulladoztam] a portu. Vö. OrmSz. 494; ZsNyj. 166

224