Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

s

fölhólagzott, akkor asz tartották, hogy valaki mökhal. Vö. OrmSz. 470

sárgaföldes gödör sárgafődezs gödör (sárgafődezs gödre, sárgafődezs gödrük) fn. ’kisebb agyagbánya, ahonnét a cselédasszonyok a lakás földes padozatának tapasztásához (sikáláshoz) szükséges sárgaföldet kaparták’. [Az uradalomban általában e célra külön helyet jelöltek ki.] Ergye lányom! Tudod hun a sárgafődezs gödör. Koporgyá ék kis sárgafődet, nem tok sikáni. - Szenttamázsba is mög vöt a hele a sárgafő- des gödörnek. Addig vakargatták az asszonyok, eccer asztán csontok, cserépedényök gyüttek elő. Valamikor temető löhetött. Akkor azér betemették és máshun kesztek.

sarjú sargyú (-jja, -jjuk) fn. ’gyengébb minőségű másodszéna, melyet augusztusban kaszálnak’. Vöt, aki a sargyut belekeverte az előszénába. - A sargyut a pógárok se vötték mök, ha ja az embör el akarta anni.

sáriik sállik (sájjon) i. ’a kanca üzeke- dik’. Sállik a szürke. Nem lőhet avvá máma dógozni.Vö. ZsNyj. 163

sarló sáró (-jja) fn. ’a levágott gabona felszedésére, kukoricaszár, fű- és gazfélék levágására használt rövidnyelű, félkörív alakú vasszerszám’. Vö. OrmSz. 471 sarlós sáros fn. ’Sarlósboldogasszony napja, július 2-a’. Édösanyám nagyon tartotta: Sároskor nem jó könyeret sütni. Vö. OrmSz. 471; ZsNyj. 148

saroglya sarágla, srágla (’-jja) fn. 1. ’(kocsialkatrész) a kocsi elejét és végét lezáró rácsos rész’. Hosztam a saráglába haza kis takarmánt. 2. ’(istállóban, akol- ban) ferdén a falra akasztott létra, melyben a szálastakarmányt adják a lovaknak, szarvasmarháknak’. Beváktam a szénát a saráglába. - Mögraktam a lovak saráglájját. 3. ’kb. 180 cm hosszú, 1 m széles létraszerű trágyahordó eszköz fából, mellyel két ember hordta ki az istállóból a trágyát’. L. birkasaroglya, etetősarog- lya. Vö. OrmSz. 471; SzegSz. II. 392 saroköl ~ fn. ’négyszögöl’. Területmérték. A komvencijós cselédneg vót ezörkéccász [ezerkétszáz] saroköl kukori- cájja, százötfen saroköl kendörfőggye. Vö. OrmSz. 471

sasiás ~ (-sa) fn. ’kivágott bokros erdő visszamaradt éles töve’. Belelépött a saslázsba, lé is sántát az ökör. - A csordás mámög beeresztött a saslázsba. Lésántútak a marhák. Vö. OrmSz. 472; ZsNyj. 162 sasszegsasz’szög(-gye) fn. 1. ’(kocsialkatrész) vasból készült vastag szeg, mely megakadályozza a rakonca és a rakonca- fészek szétválását’. 2. ’kocsi tengely végén átfűzött szeg’.

satrafa satrapila fn. ’hírhordó, a szomszédba szaladgáló pletykás nőszemély’, rosszalló El-é még az örek satrapila? Te Isten! Hány éves lőhet?

seften seftön hsz. ’sebtében’. Sötéd vót má. Inkáp homálos... Hátkigyün ára naty seftön, mind ennek a Marinak az annya é! - Nézők hátra, hát az egér szép seftön sétál az asztalon.

segédtiszt segéttiszt (-öt, -ök, segét- tisztye) fn. ’gazdasági főiskolát végzett, gyakorló éveit töltő fiatal uradalmi intéző jelölt’. Szoc. [Pénzfizetése és állattartási joga, un. bentartása volt.] A segéttiszt még mögengette vóna, hogy pihennyünk, de az intézőtüfét ajis.

seggenülő bab seggönülő borsó (-jja) fn. ’bokorbab’. L. guggolós bab

sehova séhá hsz. ’más helyre sem’. Né mönnyetök ti mitülenkséhá'.Vö. OrmSz. 474 sekély sikér mn. ’sekély, nem mély’. A kendörásztatóba sikér víz át. Vö. OrmSz. 476. sikér

216