Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

s

sekélytál sikértál {-ok, -gya) fn. ’lapostál’. A sikértálba tőgyünk a tésztát. L.tesziketál

sekélytányér sikértányér {-gya) fn. ’lapostányér’. Mér kő neköt külön sikértányér? Urizász? Em mög mosogassak. Vö. OrmSz. 476. sikértányér

selyemkendő selömkendő {-jje, -jjük) fn. ’nagyobb ünnepi alkalomra használt, selyemtaff paraszti női fejkendő’. Selömkendőjje nem mindönik cseléd- asszonnak vöt. Am má nagy izé vöt, hogy na kérőm, a mönyecskének mék selömkendőre is gyut.

semmike sémmikéjje fn. ’a tyúk lépe’. Fényé tuggya? Ki hogyan szoki? Mink a tiknak nem összük mög a sémmikéjjét. Vö. OrmSz. 474

semmit érő sémmiérő mn. ’értéktelen’. Igazán sémmiérő az a kis nyugdíj, amit annak a régi cselédöknek. - Sémmiérő a munkánk máma.

senyved semved i. ’zsibbad’. Semved a bal felem. - Csak semvett és csak semvett a kezem... L. elsenyved. Vö. ZsNyj. 163 seprőkarika söprükarika {'-jja) fn. ’kb 8 cm átmérőjű, 3-4 cm szélességű vaskarika, mely a vesszőből készített seprőt a nyélre szorítja’.

seregély seregény {-nye, -nyük) fn. ’madár (Sturnus vulgaris)’. Halod-é? Mind a fölhő, mökszáták a seregényök a szöllőt. Zargassátok ükét hama, mer mind lecsibrájják.

serény sörény, sörén {-nye, -nyük) mn. 1. gyors és ügyes mozgású, fürge (személy, állat)’. A Jóskánag vótak sörény ökreji. - Jó, sörén ló jez. 2. ’igyekvő, szorgalmas’. Ölék sörényeg vótak a napszámosok. - Akármijjenög vótak is, azér sörén népeg vótak a sfábok. 3. fn. ’a ló hajazata’. Az igáslovaknak rövidre vágták

a sörénnyit. Öt-hat centisre levákták, mind a kefe..., farkuk mög rövid vót. A parádéslovakét nem. Annak a haja is mög a farka jis hosszira vót hagyval. Vö. OrmSz. 475; SzegSz. II. 401; ZsNyj. 164

serke sörke {’-jje, ’-jjük) fn. ’a tetű hajra, szőrzetre tapasztott petéje’. Gyere lányom, sürüfésűvé fésűd át a hajamat, kivinné ja sörkéket!

serte sörte {’-se, ’-ssük) fn. ’a disznó nyakszirtjén, hátán növő erős, egyenes szőrzet’. A vaddisznónak erőssebb a sörtéjje, mind a házi disznóké.

se teszi, se veszi sé töszi, se vöszi Szój. ’nem értékeli semmire, nem törődik vele’. Sé tötték, sé vötték az annyikat. - Sé töszi, sé vöszi ha szónak neki.

sifonér ~ {-gya) fn. ’szekrény’. Az én lánkoromba má nem vód divat a láda. Sifonérd vittem férhöl. Vö. SzegSz. II. 403 sikál ~ {sikász, -ó, sikájjon) i. ’(lakáspadozatot) híg anyaghabarccsal bemá- zol’. Mindön hétön sikátuk a szobát. Asz szöb vót, min nem tom mi? L. fősikál. Vö. OrmSz. 476; ZsNyj. 163

sikálórongy sikállóronygy {-gya) fn. ’az agyagpadozatú lakás sárral való felkenéséhez használt rongydarab’. Sikállóronygy á szép sugarassan löhetöt sikáni. Csak a lusták sikátak meszellővé.

sikálóteknő sikállóteknyő {-jje) fn. ’az agyagpadlójú lakás sárral való felkenéséhez használt teknő’. Ha az asszony este sikát, nem vitte ki a sikállóteknyőt. A! Aládukta az ágy alá.

sikebóka ~ mn. 1. ’nagyothalló’. Jába kátozok neki, csak mén mind és sikebóka. 2. ’nehézfelfogású, gyenge értelmű (ember v. állat)’. Vót néki éty sikebóka ura. - Té sikebóka álat, há mész?

sikít sikint, síként {sikinc, -ó, -ol, sikincson) i. ’rövid ideig tartó visító han217