Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

p

parázsért jön parázsé gyün Szőj. ’vki nagyon rövid időre érkezik vhova, sietve látogat meg vkit’. Csak parázsé gyüt komámasszon? Má mén [megy] is? - Úgy émönt, mint aki parázségyütt.

parázson ül ~ Szőj. ’nyugtalanul, fe- szélyezetten ül, vmi miatt kényelmetlenül érzi magát ülés közben’. Talám parázson üté, hogy má hazagyütté? - Má parázson ütem, nem akartam maranni.

parlag párag (-gya) fn. ’műveletlenül hagyott szántóföld’. Az a Hidegódal [dn.] mas mint páragba van. Birkákat szokok látni benne. Vő. OrmSz. 427; SzegSz. II. 287

parmangol parmangul, parmangull (parmangúsz, -ó, parmangújjon) i. ’üt, ver’. L. kiparmangol

paróka baróka (-jja) fn. ’oldalszakáll’. Csupág [csupán] mind égy oroszlány, úgy vót mögnyirvel [ti. a bárónő kutyája]. Valósággá. Barókájja vót. - Nagyon vót érte, hogy barókát hágy magának [ti. legény]. Mas kinéz, mind a majom.

pároskés ~ (-ók, -öm, -se) fn. ’főleg konyhai munkához használt, rendsz. kerekített hegyű fa v. fémnyelű konyhakés’. Acci a pároskésömet! Mindömbe belevágod.

pározás ~ fn. ’egyszerű népi szerencsejáték’. Nr. [Karácsony táján a majorokban szokásos gyermekjáték volt, ritk. a felnőttek is pároztak. Az egyik játékos a zsebéből kimarkolt néhány mogyorót, majd összezárt kezét a másik elé tartva kérdezte: Páros-é, vaty páratlan? A kérdezett az egyiklehetőséget választotta. Miután megszámolták a mogyorót és a válasz egyezett, akkor a kézben levő mogyorót megkapta. Ha nem találta el, ugyanannyi mogyorót ő adott a másiknak.] Gyertök pározzunk! Páros-é, vaty páratlan?

paszit ~ (-tya) fn. ’keresztségi ajándékétel, amellyel az újszölött keresztanyja a szülést követő héten három ízben, negyedszer a keresztelő napján kedveskedik az anyának’, fám. Nr. [A paszit tyúklevesből, főtt és sült baromfihúsból, fasírozott és sült sertéshúsból áll. A paszitot, ünnnepélyesen felkötött ebédesvékában, fejen viszik.] Tés csak a paszit kedvéjér lőtté. [Ti. csak azért szülték meg, hogy ajándékba finom ételeket kapjon a család], tréf. -Neköm is hoszták, én is vittem a paszitot a komaasszonnak. Ev vót a szokás valamikor. Vö. OrmSz. 428; ZsNyj. 157. poszit

paszkonca ~ mn. ’impotens (férfi v. hím állat)’. A paszkonca kokazsd vágd lé! - Ujjam paszkoncaféle vót az az embör. Vö. OrmSz. 428

pásztor ~ (-a, -gya) fn. ’állatokat őrző uradalmi cseléd (gulyás, csordás, kanász, juhász, csikós) gyűjtőneve’. L. pásztorember. Vö. OrmSz. 428; SzegSz. II. 291 pásztorbot ~ (-tya) fn. L. furkósbot, juhászkampó, kanászbot. Vö. OrmSz. 428; SzegSz. II. 291

pásztorember pásztorembör (-e) fn. ’aki az állatokat (sertést, juhot, lovat, szarvasmarhát) legelőn őrzi’. A pásztorembör értött a gyógyittáshol is. - Az igazi pásztorembör harmattá [reggeli harmat idején] hajtőt ki, harmattá [esti harmat idején] be. L. pásztor. Vö. SzegSz. II. 291

pásztorház ~ (-za) fn. ’a községbeli pásztorok lakása, rendsz. a falu végén’. Av vót a legrosszabb házafaluba, a pásztorház. - Az ángyod is itt születött a pásztorházba.

pásztorkunyhó pásztorgunyhó (-jja) fn. ’földbeásott verem, melynek a föld felszínén sátoralakú teteje van gerendákból, szalmával és földdel letakarva’. L. kunyhó, putri. Vö. SzegSz. II. 291

198