Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
p pásztorkutya ~ ('-jja) fn. ’a pásztor terelőkutyája’. A pásztorkutya éjjé nem möhetöt ki, benn alutt a lakázsba. A csöndérök se engették, mer ha mögveszött, ékapták a másik álatok is. - A cseléd nem tarthatot kutyát a pusztába. Csak pásztor- kutya vót... pásztorláda ~ (-jja) fn. a pásztorok ruhaneműjének, élelmiszereinek tárolására használt ácsolt bútordarab’. Nr. [A pásztorok félig földbeásott lakásában, a putriban egyetlen bútordarab volt, a pásztorláda) ... a pásztorláda faragod vót, pandúrok rajta kicifrával..., abba vót az été, hogy egér hozzá né térgyön. passzus ~ (-ssa) fn. ’a sertés, szarvasmarha, ló eladásakor a községházán v. a bírónál kiváltott bizonylat, amely a tulajdonjogot igazolta’. Ha valaki eladott jószágot, ahhó passzus köllötött, máskéb nem tutta a vásárra vinni. - Ha eladózott az embör a vásárba, akkor a cédulaházná át köllött Íratni a passzust. L. járlatlevél, marhalevél páter ~ (-ók, -gye) fn. ’négykerekű, 5 csúszókapával ellátott talajművelő eszköz, melyet 2 ökör v. ló húzott’, rég. [Pusztai mesteremberek készítették.] patkó ~ (-jja) fn. ’a ló patájára szegezett, körív alakú vas’. L. lópatkó, nyári patkó, sima nyári patkó, téli patkó, vas. Vö. OrmSz. 429; SzegSz. II. 293 patkoló kovács patkulló kovács (-csa) fn. ’az uradalom lovainak patkolója, kocsi, szekér alkatrészek készítője, javítója’, ritk. L. kovács, uradalmi kovács pátyol pátyul, pátyull (pátyúsz, -ó, pátyújjon) i. nagy gonddal takargat, ápol, gondoz’. Betekségébe én pátyútam. - Még ét az öregasszon, csag vót aki pátyújja a virágokat. L. bepátyol, pátyolgat. Vö. OrmSz. 430 pátyolgat pátyúgat (pátyúgacc, -ó, -ol, pátyúgasson) 1. ’ápolgat’. Annyirán pátyúgattam pejig ezöket a csibéket! Valami kórság mégizs beléjjük szát. 2. ’vmit a pusztulástól megőriz, megóv’. Edösanyám, isten nyugosztajja, pátyúgatta ezöket a képeket. pávakék ~ mn. ’kobaltkék’. Az aptya se engette, hoty tisztösségössem fölőtözzön innepön az annyik. Ha fővötte... vót neki szép pávakék ruhájja..., mingyá kurvászta. pazal pazál, pazáll (pazász, -ó, pazájjon) i. ’költekezik, pazarol, vagyont elherdál’. Mind ijjem bakatélijaságra [értéktelen holmira] pazájja a péndzét. L. pazarol, prangatíroz. Vö. OrmSz. 430. pazál; SzegSz. II. 295. pazarol; ZsNyj. 153 pazarol pazérul, pazérull (pazérúsz, -ó, pazérújjon) i. ’költekezik, pénzt, vagyont elfecsérel’. Ászt a kizs vagyonkájját addig-addik pazérúta, mék tejjesen égyar- lósodott [anyagilag és erkölcsileg tönkrement]. L. pazal, prangatíroz Pc A! ~ (Imploziva, az összecsücsörített ajkak közt beszivott levegővel képzett hang.) ’lóindító hang’. peccel ~ (-ök, peccész, -ő, peccéjjön) i. ’alszik’, gyny. Em má peccelök is. Gyere peccéni tés picinyöm! L. pencel peckázás ~ (-sa, -suk) fn. ’fiatal fiuk és legények szerencsejátéka’. Nr. [Célba dobó játék alacsony értékű fémpénzzel (krajcár, fillér). A játékosok elegyengetett földön, 2 m hosszú vonalat húznak. Ez a cél, és kb. 3 m-es távolságból sorra dobnak egy-egy pénzdarabot a vonal irányába. Akinek a pénze elsőnek érinti meg a vonalat, az dobja fel elsőnek a pénzeket, és a „fej” odalára esett pénzeket megkapja.] Mindön vasárnap az a nagy peckázás! Nem gyerökneg való az, neköm mög nincs itthun élesztőre pénzöm. 199
