Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
p csioldalon négyszögalakú bevágás van. Imre! Foggy be a parádéskocsiba! Kiviszöd az urakat Jámborkába. L. rövidkocsi, vendégkocsi. Vö. SzegSz. II. 284 parádéskocsis ~ (-sa) fn. uradalmi cseléd, aki a majorbéli urak (gróf, báró, bérlőuraság, intéző stb.) kocsiztatását végezte’. Szoc. [Két pár futólova [telivér] volt, azok gondozásában a kisegítő kocsis, a rózvájtér vagy lovász segített neki. Könnyű útra hintóba fogott, rossz mezei utakra parádéskocsiba. Ünnepélyes alkalomkor külön díszruhát viselt.] A szögem parádéskocsisnak se vót mindegy. Még az urak dáridombosztak [mulattak] asz kim bértákút [várt] egész éjjé a hidegbe. Aliik hazamönt, má mögen: Gyerünk! L. kocsi, vendégkocsi. Vö. OrmSz. 426; SzegSz. II. 284 parádéskocsis ruha ~ ('-jja) fn. ’az uradalmi vezetőket szállító parádéskocsis sötétszínű posztóból készült, zsinórokkal, ezüsgombokkal díszített ünnepi ruhája, melyhez darutollas kalap tartozott’. Szoc. [A parádéskocsis ruháját az uradalom vette.] parádésló ~ fn. ’(az uradalomban) gyors kocsivontatáshoz kiválasztott jól futó, könnyűtestű ló’. [Főképpen hintó, ritk. parádéskocsi elé fogták, teher-von- tatásra, mezei munkára nem használták.] A parádéslónak nem engették babicába (csomóba) kötni a farkát. - Futok annyit, mind ép parádésló. [Ti. több helyen sokat és sietve dolgozik] Vö. OrmSz. 426 parancs ~ fn. 1. ’az intézőnek v. uraságnak a majorbéli teendőkre adott utasítása’. Mondi neköm! Jóska! Parandzs van rá, hogy te mész Mozsgóra. - Parancsra mönt a gazda a csősz, és az öregbérös. Ez a három. Este. Másnap hajnába adták a parancsot tovább. Te mész ide, ti amoda... 2. ’meghatározott időpont, amikor az intéző v. uraság a munkák végzésére utasítást ad’. Legjobban vót a maktár. A gazda ott osztotta a parancsot. - Nem érté ide parancsra, émöhec haza. parancskiadás ~ (-sa) fn .’az intéző napi utasítása a majorbeli munkák végzésére’. Vasárnap kivételével mindön este parancskiadás vót az intézőné. A kastélba. L. parancs parasztedény parasztedén (-nye, -nyük) fn. ’égetett agyagedény, kerámia edény’. Az eső háború előtt még parasztedényögbe fősztünk szabat tüszhe- lekön. Nemigön vót cselédasszonnak más, mint parasztedénnye. L. gelencsér edény parasztra őrlet paraszra őllet {-ok, paraszra öllecc, -ő, paraszra őllessön) i. ’gabonát durván lisztté őröl úgy, hogy a korpa egy része a lisztben marad’. Floty töb liszt maraggyon, csak parasztra őllettünk... - A vizesmónár csak parasztra tudott őlletni. paraszttányér parasztányér (-gya, -gyük) fn. ’fazekas által készített égetett agyagtányér’. ...a huszas évegbe. Na, akkor kesztek először mönyasszonyi ajándéknak vonni ék-két porcelántányért. Cselétházná parasztányér vót. paraszttök parasztok (-tye, -tyük) fn. ’takarmánytök’. Spárgatököt nem is termét a cselédasszon, aranyom csak parasztököt. - Tökfőzeléknek legjobb szeretőm a gyönge parasztököt kis aluttejjé. parasztzsírparazzsir (-gya) fn. ’a cserép főzőedény külső oldalán kigyöngyöző zsírcsepp’. Menné öreg’gyebb a cserépedény, anná job benne az été. Amikor má elöregödött, mikor má a főzés nagyon kiéte, akkor gyönygyözöt kivűrü. Asz hitták paraz'zsirnak. Kiütötte maga-magát [ti. saját magától kiizzadta a zsírt]. 197 !
