Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

ö, ő

Ez a kégy gyerök sose tér össze. L. fér. Vö. SzegSz. II. 247

összejön összegyűri (összegyüjök, össze- gyüssz, összegyüjök, összegyüjjön) i. ’összevesz vkivel, veszekedni kezd’. Csak, csak felesűnek. A végin asztán összegyünnek, még verekönnek is! Mindaféle gyerök. - Ezön asztán összegyüttünk. Azutátu fogval nem is beszéllünk. Vö. SzegSz. II. 249

összekatyviszol összekagyviszull i. L. katyviszol

összelamol összelamul, összelamull (iösszelamúsz, -ó, összelamújjon) i. ’(ruhát) gondatlanul visel, tönkretesz’, rosszalló Összelamúta a ruhájját, az összesset. L. lamol

összemarok összemarék fn. ’vmiből két marokkal összefogott mennyiség’. Csak éggy összemarék korpát toszok a csávázsba. Jó?Vö. OrmSz. 420; SzegSz. II. 251

összesanyarodik ~ (sanyarocc, -ó, -ól, -sanyaroggyon) i. ’a szegénység következtében még összezsúfoltan is békességben, egymás iránt megértőén él, lakik, másokkal együtt békésen kényszerül élni’. Éty szobába nécs család is lakott. Mék se veszeköttek a cselédök. Összesanyarodott a nép. Vö. OrmSz. 469

összeszántás ~ (-ssa, -ssuk) fn. ’amikor a szántást a tábla közepén, az előző szántás vakbarázdájánál kezdik’. L. szétszántás összeszedeiőzködik összeszödölőzik (összeszödölőcc, -ő, -öl, -zön) i. 1. ’csoportba összegyűl, csapatba verődik (ember)’. Nem úgy vót ám lánkoromba, mim mast. Nem vót vonatra péndz. Összeszödölőszköttünk né- gyen-öten, asztán gyalog möntünk Kapozsba [Kaposvárra] a nagy erdőségön. 2. ’útra készülődve a holmiját összeszedi’. Várgyá! Minygyá összeszödölőszködök. - Estére járt az üdő, összeszödölősztem. Mondom: Jába este van, haza kő mönni. L. összeszörgölősködik. Vö. OrmSz. 501; SzegSz. II. 254 összeszólalkozik összeszólákozik (-ó, -ol) i. ’vkivel perlekedik, veszekszik’. Annékün azér nem vót, hot talán össze né szólákosztak vóna a bérösök, vagy a cselédasszonyok. - ...ha nem engettek az aszta péndzbü [eljegyzéskor a vőlegény által a menyasszony részére fizetendő ösz- szegből], még össze is szólákosztak. Úgy monták: Lányé gyüttünk, nem péndzé... Vö. SzegSz. II. 254

összeszörgölősködik j-ök, összeször- gölősköcc, -ő, -öl, összeszörgölősköggyön)

1. ’vkihez csatlakozik, vkivel társul (ember v. állat)’. Mikorgyába még lám vótam, gyalog jártunk Kapozsba. Összeszsörgölősköttünk hárman-négyen. Mer az erdőbe fétünk a járódóktu [csavargóktól]. Égy nap mökfordútunk. L. szörgölősködik, összeszedeiőzködik

összeszövetkezik összeszövetközik (-ök, -ő, -öl, -zön) i. ’rosszhírű személy- lyel barátkozik, pajtáskodik, cimbora- ságba kerül’, rosszalló Akkor mök tudod, mastat összeszövetközött évvé a Karcsi gyerökké. De jába mondom az aptyának!

2. ’rosszhírű személlyel nemi kapcsolatba kerül, nem hivatalosan házasságban él’. Összeszövetközöd valami dédával [erkölcstelen nővel], L. összeereszkedik. Vö. SzegSz. II. 254

ötakós ~ mn. ’ötakós hordó kövérségük tréf. Gyütt ára éj jó ötakós asszony.

ötöl-hatol ötül-hatull (ötűsz-hatűsz, ötüllő-hatulló, ötűjjön-hatújjon) ’vmilyen kérdésre kitérő választ ad, zavarosan, ellentmondásosan válaszol, hímez, hámoz’. Mikor szót neki az embör, csak ötűt-hatút. Vö. SzegSz. II. 256

övé üvé, üvejje nm. ’az ő tulajdona’. Mér vonnék é tüle, mikor az üvejje? Vö. OrmSz. 421; SzegSz. II. 257

194