Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

ö,ő

böcsüllik. Örekcselédnek má nem mongyák, hogy pardon. Km. Vö. OrmSz. 76. cseléd öregéből örégébü, öreg'gyébü (öregibü, öreg’gyibü) hsz. nagyjából, elnagyolva, tessék-lássék módon’. Legalább öreg'gyébü összekapkoggyunk a szénát. - Lögyön ujjan szüves. Legalább öreg'gyébü irgyon néhán sort [levelet] az uramnak. Láti én nem tok irnya. - Öregibü kimeszétem.

öregerdő ~ (-erdeje) fn. ’száz évnél idősebb fákból álló erdő’. Vörösómára egy öregerdőn köllött körösztümönni, abba mindömféle férög vöt... - Templom a pusztáhó ugye messzi vót, inkáb a csöndes öregerdőbe szerettem imátkozni magamba.

örvénygyökér örvéngyökér fn. ’a népi gyógyászatban használt vadnövény (Elenium)’. ...beleszéte a pálinkába az örvéngyökeret. Kilenc nap érőd benne. Hozzá ék kalám méz..., héptika ellen vót orvosság. Vö. SzegSz. II. 214

örvös ~ (-se, -ssük) fn. ’örvös galamb (Columba palumbus)’. Mikor Krisztus urunk szenvedőit az örvös möksiratta: aszon- ta: Mögőték szögént! Kivötték szivét! Azér odubafészkel, nem mind a többi galamb.

ősz üsz fn. őszi idő, a hervadás évszaka’. Gyün má az üsz, szónak az üszibogarak. Vö. OrmSz. 420; ZsNyj. 152

összepároz ~ (-zon, -zanak) i. L. be- pároz ua.

őszibogár üszibogár fn. ’énekes kabóca féle bogár, mely nyár végén, ősz elején a mezőn cirpelő hangot hallat’. Szépön szónak az üszibogarak. Szeretőm hágatni. L. csűrbebogár

őszi szántás üszi ~ (-ssa) fn. ’ősszel végzett szántás, többnyire őszi vetések (búza, őszi árpa) számára ekével megforgatott földterület’. A bérösök végesztek az üszi szántássá, mikor gyün ára valami

úrféle embör.

összeadja magát összeaggya magát i. 1. ’vkivel rangján alul, v. korához nem illő személlyel barátkozik’, rosszalló Összeatta magát mindég a gyerökökké. 2. ’vkivel szerelmi viszonyt tart fenn’, rosz- szalló Hiszöm mégmájigis élő embör, akivé összeatta magát. - Akkor mögösszeatta magát valami vólintérré. L. összeegyeledik, összeereszkedik. Vö. SzegSz. II. 245 összeáglál ~ (összeáglász, összeáglájjon) i. 1. ’nagyjából összevarr’. Összeáglálitok csak a kabáttyát, mind valami vándullónak [vándornak]. 2. ’összetákol’. Összeáglátam kicsinta kerittést, kibujkátak rajta a malacok. L. megáglál. Vö. OrmSz. 4. ágiál

összeelegyedik összeegyelödik (-ök, összeegyelöcc, -ő, -öl, összeegyelőggyön) i. 1. ’összekeveredik, elvegyül’. Összeegyelő- dött a búza ja rozzsá. Szinte má kéccörözs [kétszeres] vót. - A két kotlósajja csibe ösz- szeegyelődött. Sipákútak... 2. ’vkibe beleszeret, vkivel szerelmi viszonyba kerül’, rosszalló Mék katona vót, összeegyelődött valami kaposi dédává [rosszerkölcsű nővel]. L. összeadja magát, összeereszkedik összeereszkedik összeereszködik (-ök, ereszköcc, -ő, -öl, ereszköggyön) i. 1. ’vkivel rangján alul, v. korához nem illő személy- lyel (gyerekkel) barátkozik’, rosszalló Mér ereszködik össze a gyerökökké? Azok mög bolondot csinyának belük. - Ez a tanittó ujjan, hogy összeereszködik a dijákokká. Persze, hogy nem fének tüle. 2. ’vkivel szerelmi viszonyba kerül’. Addig-addig, összeerszköttek. Mög lőtt a baj. Mast az annya kátosz, hoty kurva lőtt a lánya. L. leereszkedik, összeadja magát, összeegyeledik, összeszövetkezik összefér összetér (-ök, -ő, -öl, -gyön) i. ’(2 v. több személy) megfér, elfér egymással’. Aranyom, huszonhaton laktunk ész szobába. Békességbe összetértünk. 193