Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
o,ó olvasó óv ásó (-jja,jjuk) fn. ’rózsafűzér, katolikus imaeszköz’. Mikor engöm a mozsdatott körösztanyám Andocson mög- mozsdatott, emlégbe vött égy óvását. Májig is őrzöm. olyan tájban ujjan tájba hsz. ’abban az időben, a szóban forgó távoli időpont körül’. Az látod-é, lőhet. Ujjantájba vót, a háború elején. Vö. SzegSz. II. 227. olyantájt olyasmi ujjanosmi nm. ’olyanféle (tárgy, esemény, jelenség)’. Valami röpüllőfélét láttam a levögőbe, de nem börrögött. Talán vitorlázó géb vót? Na, na! Ujjanosmi fényé! olyik-másik ólik-másik nm. ’némelyik’. Tékénted [te szerinted], ólik-másik embör téliek szömtelen. Vö. ZsNyj. 150 olykor-máskor ókor-máskor hsz. ’néha-néha, ritkán’. Ókor-máskor a gyeröknek se árt ék kizs bor. - Úgy ókor-máskor en is é szoktam mönni búcsúkra. Vö. OrmSz. 411; ZsNyj. 150 olykor-olykor ókor-ókor hsz. néha- néha, némelykor, ritkán’. Csak ókor-ókor jártam iskolába. Éggy osztált-é, kettőt-é, má nem is tóm. OMBI ~ ’betűszó - Országos Mező- gazdasági Biztosító Intézet’. Szoc. [Az 1938. évi XII. te. alapján létrejött első olyan intézmény, amely elrendeli az uradalmi cselédség kötelező öregségi biztosítását. 5 év után lépett volna hatályba, amikor is (1945-ben) az intézmény már meg is szűnt.] onnan onnaj, onnajd hsz. ’vmely távolabbi helyről’. Ezök is onnaj, áru a pusz-táru valók. - Onnajt Kapos környékibü vöttünk ét tehenet. Vö. OrmSz. 411 orja órgya fn. ’a disznó gerince a farokkal együtt’. Vö. ZsNyj. 151 orrzó őrző (-jja) fn. 1. Nr. ’sündisznó bőr v. szegekkel teletűzdelt vastag szíj, melyet a szopásra szokott idősebb borjú v. tehén orrára kötnek’. [így ha szopni akar, a másik tehén a szúrás miatt elrúgja.] 2. ’tehén orrába erősített deszkalap, amely megakadályozza abban, hogy a másik tehenet megszopja’. L. szegeskosár országol országul, országúd (orszá- gúsz, -ó, országujjon) i. 1. ’mások előtt hangosan veszekszik’. Mit országúsz? Nem szégyüllöd magadat? Hájjá az egész falu. 1. ’ordítva sír’. Rácsaptam a valagára. Csak had országújjon. Vö. OrmSz. 413 orvos orvas fn. ’emberek gyógyításával hivatásosan foglalkozó, egyetemi képesítésű személy’, rég. Afutkozó kocsis mönt a babájér, orvashó, körösztüllőre... - Jártag vele orvasokhol, javasokból, de má nem tuttak rajta segitteni. Vö. OrmSz. 413; SzegSz. II. 231 ostorhegyes ostorhögyös, ostorhögyes (-ők, -se) fn. ’négyes fogatban a két első ökör’. Afijatalabb ökröt mindég ostorhögyre álétották. - Odaváktam az ostorhögyesnek, az éggyet fordát, a szekér mög az drogba... ottan ottannék hsz. ’ott’. Ottannék a tükör élőt látó? óvantag ~ (-gya) fn. madár és baromfi poloska’. Nyáron a dészkaól telli vót tiktetüvel, de anná is rosszabb vót a óvantag. Mökszitta magát vérré, mind a pók. 190
