Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

• • rr

0,0

öböl (öblei) fn. ’kebel, a mell és ing csípőig érő része’. Tellirakta az öblít dijává.- A csóka fijókákat belerakta ja az öblibe. Nm. Vö. OrmSz. 415; ZsNyj. 151 öcs ~ fn. 1. ’fiatalabb fiú testvér, fivér’. Az öcsém izs vót má katona. 2. ’húg, fiatalabbik nőtestvér, fiatalabb női unokatestvér’. [A húg nem használatos.] Né busujj, édös öcsém! Haférhőmész, segittök mögállittani neköd mindönt, ami éty házba köll. Vö. OrmSz. 415; ZsNyj. 123; 151 öklel ~ (-ök, -ész, öklejjön) i. ’(szarvasjószág) szarvával döf’. Né öklejj Daru (ökör), mer rosszra jársz! - A cságlás szarvává engöm akart ökleni.

öklelős öklellős mn. ’szarvasjószág, amely szeret a szarvával döfni’. Pista bácsi gulájjába vót akkoriba éty öklellős tinó Lukafán. Köllötöd vele nagyon vigyázni, főleg, ha pirosruhás asszont látott.

ökör ~ (ökre) fn. ’igavonásra használt heréit, hím szilajmarha’. Ajjaj! Neköm sok ökröm vót. Nem is tunnám minnek a nevét émondani.

ökörfogat ~ (-tya) fn. ’szekér és vontatásra használt 2 v. 4 ökör’. Akkor még tizenkét ökörfogad vót Fősőkövezsdön, mök hozzá bérósók. L. fogat

ökörhagyma ökörhajma fn. ’medvehagyma, fokhagymaillatú, gyöngyvirág levélhez hasonló növény, mely tavasszal a bükkerdők alján tömegesen nő (Allium Ursicus)’. Nr. Taszáron a Naca néném tehene beövöt nagyon ökörhajmává. Beteg lőtt a tehén. A Dógos körösztapám éhitta az álatorvast. Am mög lé akarta vágni. Na ez neköm nagy iskola vót. Nem hittunk

mi többet álatorvast. Möggyógyította ja csordás.

ökörhugyozás ökörhuggyozás fn. ’legelőn az elhullatott trágya nyomán zöldebben növő gyepfolt’. A csibelábu gomba csak az ökörhuggyozázsba nyúl mög. Nem is kerestük máshun, csak hun ződeb vót afü. Úgy monták csak, hogy az ökörhuggyozázsba.

ököristálló ~ (-jja) fn. ’az uradalmi ökrök elhelyezésére használt istálló’. Kik má vótunk ujjan sűdő gyerókök, kinn hálátunk az ököristállóba. Ki ja jászóba, ki ja szómán... L. istálló

ökörkosár ~ L. ökörszatyor, szatyor

ökrök ~ fn. ’(gyermekjáték) 2 v. 4 db lemorzsolt kukoricacsutka, madzaggal az ökrök sorrendjében összekötve’. Koposztak kukoricát, a csutájjábu csinyát kutat, ökröket. Tudod összekötöszték, mind az ökröket.

ölesmérce - (-fje, -fjük) fn. ’földméréshez használatos óriási fa körző, melynek két pontja közti távolság egy öl’. A cselétfődeket mindég a gazda mérte az ölesmércévé.

ölfavágó ~ (-jja) fn. ’az uradalmi erdőben, a fa egy részéért dolgozó favágó munkás’. Szoc. [Munkájáért nagyobb részben fát, kisebb részben pénzt kapott.] Sokszor öttem az ölfavágókná jaz erdőn. Jobban Zalábu gyüttek, fődbe ástak gunyhót, abba étek. L. favágó

ölt ott (őcc, -ő, -öl, öccsön) i. 1. ’cérnát tűbe fűz’. Má nem látok tűbe ötteni. 2. ’kenyeret a sütőlapáttal a kemencébe tesz sülni’. Mék könyeret ötteni. - Nr. Mikor őtt

191