Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

nyakkötő ~ (-jje) fn. ’a kanászok nyakára kötött, fekete klott kendő’, rég. Nr. [A kanászok egyik állandóan hordott viseletdarabja volt a 30-as évekig.] A kanásznak fekete nyakkötőjje vót. Áru tutták, hoty kanász. Ki se akarták mosni.

nyakló ~ (-jja) fn. ’(a lószerszám része) a ló nyakát övező erős szíj, melyet fuvarosok használtak tartólánc helyett, (a lószerszám része)’. Vö. OrmSz. 398; SzegSz. II. 205

nyakló nélkül nyakló nékün hsz. Szőj. meggondolás nélkül, mértéktelenül’. rosszalló Asztán járt ide nyakló nékün. - Öszik, iszik nyakló nékün. Vö. OrmSz. 398

nyakszeg nyakszög (-gye) fn. ’járomszeg’. L. járomszeg. ua.

nyakravaló ~ (-jja, -jjuk) fn. L. nyakkötő ua.

nyári jászol ~ jászó (-jja) fn. ’lábakon álló jászol, amelyből nyáron szabad ég alatt esznek a lovak’. Nyári jászóná kapátuk a kukoricát.

nyári akol ~ akó (-jja) fn. ’faoszlopokon álló, szalmával fedett féltetős épület, amelynek három oldala zárt, előtere korláttal v. tüskével kerített, ahol nyári időben a gulya, juhnyáj és sertésfalka éjszakázik’. L. karám

nyári fújós nyári fújás mn. ’(marha) amely liheg a nyári hőségben, menekül az árnyékba, nem legel, s ezért kevés tejet ad, a szekeret nem húzza’, elav. Istállós jószágot a cselédembör mök se vött. Abbu lőtt a nyári fújás. L. kánikulás marha

nyári patkó ~ (-jja) ’a ló patájára nyári időben szegezett körív alakú, sima vas’. L. patkó, sima nyári patkó. Vö. SzegSz. 11.208

nyárs ~ (-sa) fn. ’többágas, kihegyezett husáng’. Nr. [A disznótoros ház ablakába a fiatal fiúk, v. legények többágas husángot helyeznek, melynek az ágai ki vannak hegyezve. Rajta levél van, a háziakról szóló vaskos rigmusokkal. A gazda- asszony, hurkát, kolbászt és sült húst szúr a nyársra, azt az ablakba visszahelyezi, majd onnét a nyársdugók észrevétlenül elviszik.] Ajjaj! Még májig is szokás a nyársod dugni. Vö. OrmSz. 400; SzegSz. II. 208; ZsNyj. 95

nyársdugás ~ (-sa) fn. ’zselicségi népszokás, amikor a szomszédos fiúk, legények kihegyezett ágas botot tesznek a disznótoros ház ablakába, a háziak arra sült hurkát, kolbászt, húst tesznek’. L. nyárs

nyeheg nyehög (nyehöksz, -ő, nye- hög’gyön) i. 1. ’nyerít (ló)’. De nyehög a lovad, talán uj gazdájja vagy? 2. ’nyafog, nyűgösködve siránkozó hangot hallat’. Mit nyehög ez a Ián egész nap?Vö. OrmSz. 399. nyehög; SzegSz. II. 209

nyirvákol nyérvákul, nyérvákull (nyér- vákúsz, -ó, nyérvákújjon) i. 1. ’kellemetlen, panaszos hangon nyávog (macska)’. Mi szát rá éré a macskára, hogy nyérvákull egész nap Talán kőke (kölyke) van? 2. ’sír (gyerek)’, rosszalló Ujjan kény ős lány ez, allig hozzáér valaki, má nyérvákull. Vö. OrmSz. 400

187