Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
NY nyifa ~ mn. az orrán keresztül beszélő, beszédhibás, farkastorkú (ember)’. Nyifán beszét az az asszon. Nyifa vöt. Vő. SzegSz. II. 211 nyifáncás ~ mn. ’ványadt, fejlődésben elmaradt’. Szigedbe a piharcon nyóc- cász forintér is árútak malacokat. De nyi- fáncássag vótak. L. nyivántalan nyílás nyidva (’-jja) fn. ’rés’. Valami nyidvájja van az ablaknag, gyün be ja hideg. - Vót az ajtónak égy nyidvájja. Valahogyan azon körösztü gyutod be. nyírfakéreg nyirfakérög (-gye) fn. ’(egyszerű hangszer) vékony nyírfakéregből készült vékony lemez, mely az ajkak között fújva, sípoló hangot ad’, nyírfalé nyírfáié fn. L. cserfalé nyitál ~ nyitáll (nyitász, -ó, nyitájjon) i. ’ajtót nyitogat’. Nem tóm mé nyitász állandójjan? - Feszt [állandóan] nyitáták az ajtót. Vő. OrmSz. 403 nyivántalan ~ mn. ’ványadt, a fejlődésben elmaradt’. Mit akar avvá ja nyivántalan gyerökké? L. nyifáncás nyomórúd nyomórud (nyomóruggya) fn. ’a kocsinál hosszabb rúd, mellyel a kocsira v. szekérre rakott szénát, szalmát v. gabonát szorítják le középen a ruda- zókötél segítségével, hogy szállításkor le ne hulljon’. Acci [add ide] a nyomórudat! - Nyomórud szörüjem mönt az égön. A ludvérc. Vő. OrmSz. 404 nyomtatás ~ (-sa, -suk) fn. ’a cséplőgép megjelenése előtt a gabonacséplés egyik módja’. Nr. [Az udvaron, szérüskertben, pajtában körben leteregetett gabonakévéken lovakat járattak körbe, miközben a kalászokból kitaposták (nyomtatták) a szemet.] nyoszolya nyoszola ('-jja) fn. ’menyasszonyi ágy’. Nr. Addig a nyoszolát lé se tötték a kocsira, még a vőlegény násznaggyá ki nem füzetté. [Ti. A népszokás szerint a lakodalom idején szállított menyasz- szonyi ágyat a vőlegény keresztapjának, aki egyúttal a násznagy is, bizonyos ősz- szeggel formálisan meg kell vennie.] Vö. OrmSz. 405; SzegSz. II. 215 nyújtó ~ (-jja) fn. ’(kocsialkatrész) az első és hátsó kocsitengelyt összekötő rúd a kocsifenék alatt, amelynek segítségével rövidítik v. hosszabbítják meg a kocsit’. Vö. OrmSz. 406; SzegSz. II. 216 nyula ~ (-t) ’a sertés has alatti szalonnája’. Mér? A nyula nem jó kábosztába? Vö. ZsNyj. 150 nyúlgomba nyulgomba (’-jja, '-juk) fn. ’rókagomba (Contraelius ciberius)’. Nr. Öregapád émönt kis nyulgombát keresni, lögyön déré mit főzni. - Asz mongyák, ahá becsap az erdőbe ja villám, ott lőhet taláni sok nyulgombát. nyurgul ~ nyurgull (nyurgúsz, -ó, nyurgújjon) i. 1. véznán magasra növekedik (serdülő gyerek, állat)’. Nagyot nyurgát ez a gyerök, mijutátu nem láttam. 2. ’a szokásosnál magasabbra, vékonyabbra női (növény)’. Jába hagyi az embör sűrűre [kukoricát], akkor csak nyurgull. Feje mög nincs. L. felnyurgul Nyusz-nyusz! ~ msz. ’nyulat hívogató szó’. nyuzaros nyuzaras mn. ’sovány, főképpen csak inakból és csontból álló (végtagok)’. ...azom vót öt kiló hús? Csak a nyuzaras lábaji vótak. nyűgér nyigér, nyigöre fn. ’a ló és a szarvasmarha lábszárcsontjának alsó része’. Ha ja lónak a nyigöre tisztán vót tartval, akkor nem vád baj, akkor nem lőtt sörnyés (varos). Vö. OrmSz. 407 188
