Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

M

masinálás masinállás (-sa) fn. ’gabo- nacséplés cséplőgéppel’. Elsőbe izs vizet hortam masinálláskor. - Nyárba vót ez, masináláskor... Vő. ZsNyj. 143

másképpen van máskéb van Szőj. ’állapotos, teherben van’. Ha fiatalasszon netán elesött, aszonták róla, hogy máskéb van. [Ti. a néphit szerint a terhes asszony könnyen megbotlik.]

másodikháború ~ fi)ja, -fiuk) fn. ’második világháború’. Edösapám a második háborúba orosz fokságba kerűt. - A második háborúba, mikor begyüttek az oroszok, a cselédöknek is úty köllött fiéni, mind a pógároknak. Nem töttek ám külömpségöt.

másodikliszt ~ fitye, -tyük) fn. ’búzából őrölt, gyengébb minőségű kenyérliszt’. A cselédasszon mindég a másodiklisztbü kért többet, mer könyér az mindönnap köllötött.

maszka ~ maszkura, maskura (maszkák, maszkurák, maskarák) fn. ’álarcos, tréfás szándékkal a szokásostól eltérő ruházatba öltöző személy’. Ha többet nem is, de égy hizót mindön cseléd őt. Akkor a pusztába av vót a szokás, hogy este a disznótorra gyüttek a maszkák. Bolondosztak, táncútak. Kaptak hurkát, kohászt, hájaspogácsát. De ja maszkát nem vötték ám lé, hanem amit kaptak, bele ja kosárba. - Hogyan őtőszté föl? Úgy néző ki, mint égy maskura. - Má mönyecske izs vótam, még émöntünk maszkurába.

mátyásmadár máttyásmadár (-madara, -madaruk) fn. ’szajkó (Garrulus glaudárius)’. A máttyásmadár cifra tollát főtte a kalaptyára a szallag alá. Az igazi pásztor. Mög a fácánnak a nyaktollát.

mázsa ~ fi-jja) fn. ’nagyobb teher le- mérésére alkalmas mérleg’. Rááhatok a mázsára? Lémérő? - Em mög raktam föl a zsákot a mázsára.

mázsaház ~ fijja, -jjuk) fn. ’nagyobb uradalom rögzített és fedett mérlege (ahol állatokat, rakott szekeret stb ) lehetett mérlegelni’. A mázsaházná mázsáták az urodalmi gűbölöket abba ja nabba.

mázsáié mázsálló fijja) fn. ’a csép- lésnél a gabonászsákokat mérleggel mérő ember’. Viszont vót ég gazda, aki a mázsálló vót.

megadózik mögadózik (-ó) i. ’kölcsönt, adósságot megad, törleszt’. Mög- adósztam a nénémnek mivé tartósztam. Vő. OrmSz. 3. adózik

megaggódik mögaggódik (mögaggóc, -ó, -ól, mögagóggyön) 1.’megöregszik’. Mögaggódod velem éggyiitt az a Téra is. - Edös Istenöm! Abba a betekségibe annyirám mögaggódot, hogy allikság ismertem rá. 2. ’az aludtej túróvá képződik a melegen’. Akkor azon a melegöm mögaggódott. Vigyázni köllöt, né sokájig ájjon a melegöm, mer kémén lőtt a túró. L. aggódik. Vö. SzegSz. II. 98; ZsNyj. 77. megagg

megáglál mögáglál, mögágláll (mög- áglász, -ó, mögáglájjon) ti. ’vmit hanyagul, nagy öltésekkel megvarr’, fám. Acci [add ide]! Mögáglállom a kabátodat! Né mönny ujjan rongyossan! L. összeáglál

megajánl mögajál, mögajáll i. ’megígér’. Mögajáta a tiesz [termelőszövetkezet], hogy odadik ászt a darap fődet a pásztorházná. L. ajánl. Vö. SzegSz. II. 98

megalél mögalél, mögaléll (mögalész, mögaléjjon) i. 1. ’betegségtől, hőségtől elgyengül, kókadozik (ember, növény)’. A naty fórósáktu egész mögalétak a virágok. 2. ’gyomorrontást okoz’. Mögaléta a gyomrom a káboszta.

megállít mögálitt (mögálicc, -ó, -ol, mögáliccson) i. Vminek a beszerzéséről gondoskodik’. Azom vótam mindég, hogy

172