Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

M

makog- (makoksz,-ó,-ol, makog gyón) i. ’dadog’. Szóhó se tudod gyutni, csak makogott. Vö. OrmSz. 362; SzegSz. II. 80 malter májter (-gya) fn. ’homok, víz és mész híg keveréke’. Nna! Jó hig májtert kevertem. Vö. SzegSz. II. 83

mángol - (mángúsz, mángujjanak) i. ’szennyes ruhát mosás közben sulykolófával ütöget’. rég. Vélekszök rá, drogba mostak a pógárasszonyok is. De ja cselédasszonyoknak az urodalom tiltotta. Lapickával ed deszkán úgy mángúták a ruhát. Monták: kimángullom.

mar - (-gya, -gyulc) fn. 1. ’a ló, tehén első lábainál mérhető testmagasság’. 2. ’a ló, tehén vállrésze az első lábak felett’. Akármijjen vad az a tehén, ha a margyáná tenyérré mökszorittod, mingyá beaggya ja derekát. L. marmagasság

maradatlan - mn. helyét nem találó, nyugtalan, folyton izgő-mozgó (ember v. állat)’. Mér vagy ujjam maradatlan? - Vót maradatlan cseléd is. Aki séhun se éröszte magát jó. Mindék hurcúkodott pusztám pusztára. Vö. SzegSz. II. 85. maradha- tatlan

maradatlan cseléd - (-gye, -gyük) fn. ’helyét nem találó, gyakran költözködő cseléd’. Mer vót maradatlan cseléd is. Aki séhun se éröszte magát jó. Mindég hurcúkodott.

márc - (-a, -uk) fn. ’méhsör v. mézsör ital’. Nr. [A barnaszínű, erjesztett méhsör, enyhén alkoholos üdítő ital. Vásárokon, búcsúkon jégbe hűtve árulták. Az árpádkori Márcadó-puszta nevében is megtalálható.] Bábosok szokták árúni ja márcot Gyűdön, Andocson búcsúkor. Mast is szüvesebben innám mög, mind ezöket a föstött leveket.

marcangol marcingul, marcingull (marcingúsz, -ó, marcingújjon) i. 1. ’kézzel, foggal tép vmit’. Úgy marcinguli a húst, hogy rósz nézni. 2. ’megtapogat, kézzel fogdos’. Né marcingúd össze a könyeret a mocskos kezeddé! Vö. OrmSz. 365; SzegSz. II. 85

marhalevél - (-levele) fn. L. járatlevél, passzus ua.

marhavásár - (-gya, -gyük) fn. ’vásár, ahova csak szarvasmarhákat vezetnek eladásra’.

máris márég má hsz. Márég má bolondot csinyának az annyigbu. Mi lössz akkor késéb?

marmagásságú maros mn. ’testmagasságú (a ló, tehén első lábánál)’. A bepározásná fontos, hogy az a ló mijjen maros. - Ha lovat akartunk vonni az éggyés mellé, akkor előbb otthun lemértünk, hogy hány maros. Centi nékün, tenyérré, akkor uty kerestünk melleje valót. L. mar

marokszedő marokszödő (-jje) fn. ’aratáskor a lekaszált gabonát sarlóval kévébe csomózó személy’. Többnyire fiatal leány, vagy asszony. Nem löszök a marokszödőd, mer nem tudót fektetni szépön a gabonát. [Ti. a lekaszált gabonát összekuszálja.] Vö. OrmSz. 365

másállapotos másálapotos mn. ’terhes’. Ugye, másállapotozs vót az asszon is, a szamár is. Nm. L. visellős. Vö. SzegSz. II. 91; ZsNyj. 80

masina - (’-jja) fn. ’cséplőgép’. Kilencéves koromba má mindönnapos napszá- mozs vótam. Hortam a vizet a masináhó bucsiba [fából készült vízhordó edényben], L. cséplő, gép

masinái - masináll (masinász, -ó, masinájjon) i. ’cséplőgéppel gabonát csépel’. ...vaty peddig- mittom én, hakocsiru masinátak, főfelé dopta a bérös az asztára [ti. a kévét].

171

i