Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
M a gabonaraktárak felügyelője’. Szoc. [Kisebb majorban a majorgazda látja el ezt a teendőt is.] Mi napszámoslányok a maktárba rostátunk, a nagyobb lányok mök teletőtötték a bugyijjukat búzává. A maktáros möggyütt... L. kulcsár magtáros lány maktáros lány fn. a magtárban a gabona forgatását, rostálását végző napszámos leány’. Tudod a gazda kiválasztotta, möllik lösz maktáros lány. magtárpadlás maktárpallás (-sa) fn. ’gabona tárolására kiképzett és használt istállópadlás’. Ippek fértál vöt [a cselédek negyedévi gabonamérése]. Mék en is méretni a maktárpallásra. magyar hold magyar hód (-hóggya) fn. ’1200 négyszögöl nagyságú földterület’. A cselétfődeket mindég magyar hódba mérték. Vő. OrmSz. 361; SzegSz. II. 74 magyar kötél ~ fn. ’gabonakévéket összekötő szalmakötél, melynek csava- rási módja az, hogy az egymással szembe fektetett gabonaszálakat egyszerűen összecsavarják, mint a kenderkötelet’. L. német kötél, rác kötél major ~ {-gya) fn. ’több száz v. több ezer holdas uradalmi birtokon épült gazdasági egység istállókkal, magtárakkal, cselédházakkal stb.’. hiv. úri. Annak a majorgazdának tunni köllötött árú, ha bárakárki idegön szőrnél gyütt a majorba. - Endre báró..., bejárta a közelebbi majorját. Nd. L. puszta, uradalom. Vö. ÉrtSz. IV. 916. majorgazda ~ ('-jja) fn. ’legmagasabb rangú cseléd a majorban, aki az intéző v. más gazdatiszt utasítása alapján a cselédeknek parancsolt, és minden gazdasági munkát irányított’, hiv. A majorgazda jobban a kocsisoknak parancsát, mög a maktárba. L. gazda, pusztagazda majoros ~ fn. 1. ’vmely majorban lakó, ill. dolgozó mezőgazdasági munkások felügyelője’, kny. 2. ’majorban az állatok gondozására alkalmazott mező- gazdasági munkás’, kny. (A zselici csld. beszédben nem volt használatos.) Vö. ÉrtSz. IV. 917 majorosné ~ (-jja) fn. ’az uradalmi baromfiállományt gondozó nő, aki lakást és havi készpénzfizetést, illetve némi szárazbért kapott, az urasági konyháról étkezett’. Szemmártomba a Nyaka Julcsa néni vót a majorosné. U szározbért kapott. U fogadót mök tikpásztornak. Egész nyáron éty szoknyájér dógosztam neki. majorság ~ fn. 1. ’rendsz. kisebb major, tanya’. 2. ’Az úrbéri rendszerben, jobbágygazdálkodás korában a földesúr saját kezelésében lévő birtokrész; majorsági föld’, kny. 3. baromfiak, aprójószág, szárnyasok ill. ezek összessége’. Vö. ÉrtSz. IV. 917 makk ~ (-tya) fn. ’tölgy- és bükkfamakk’. Nr. [Az uradalmi sertéstartásban fontos szerepet játszott az erdei makk. A zselici erdőkben 1945-ig sok falkát, sertést makkoltattak. Ősszel a makkhullás idején mással nem is etették a sertéseket, ha sok volt a makk, egész télen azon tartották őket.] A bükkmakktu nagyon bizalmas a disznó, de szalonnája nem alszik mög. Ikrás lössz. - A makkon tartod disznó zsirgya sárga, a húsa is szijósabb. Vö. OrmSz. 362; SzegSz. II. 79 makkoltat makkútat (makkútacc, -ó, -ol, makkútasson) i. ’sertésekkel az erdőben makkot etet.’ Makkútatás csak üsszé vót. Ha erős makkozs vót [ha sok volt a makk] akkor a disznók nem möntek haza télön se. - Makkútattak. Ötetézs nem vót. Legjob makk a bük mög a tőfamakk. Vö. OrmSz. 362 170
