Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

lópatkó ~ (-jja) fn. L. patkó. Vő. SzegSz. II. 56

lópokróc lópakróc (-ca) fn. ’2x1,5 m-es, durva gyapjú és pamut keverékéből kallózott lótakaró’. Kocsis embör leitárgyába égy lohol égy lópakróc járt. - Legénfélék, mög örekcselédök kinn hálátak (aludtak) az istállókba, még jó ha vót lópakróc takarónak.

Lópsicc! ~ Lópsic! msz. ’Ugrás!, Mars innen! Gyermeket elűző szó’.

lóré ~ (-jja) fn. ’keskeny iparvágányon közlekedő, lóvontatású jármű’, úri Lóré vitte a gyerököket Sásrédbe az iskolába. - A Trudi néninek [tanítónő] csak lóré járt, a főerdésznek má hintó, ha möntek templomba. L. pámvádli

lórés ~ (-sa) fn. ’uradalmi cseléd, aki a lóréval végez munkát’. L. pámvádlis lovai ~ lovall (lovász, -ó, lovájjon) i. 1. ’vmit rosszalva veszekszik’. Azon lovát akkor, hogy mér möntem misére? 2. ’felbiztat’. rossz. Allandójjan lováta, hogy máj ezd vösz neki, azd vösz neki. L. főlovai, főkontat. Vő. SzegSz. II. 59

lóvásár ~ (-gya, -gyük) fn. ’vásár, ahova csak lovakat vezetnek fel eladásra’. Szoc. [Cselédember nagyon értett a lóhoz, mert azzal dolgozott. Mivel saját lova nem volt, lóvásárra is csak 1945 után járt.]

lovász ~ (-sza) fn. ’az urasági parádés- és hátaslovakat gondozó cseléd’. L. rózvájter

lő lün (lüjök, lüök, lüsz, lüssz, lüjő, lüjjön) i. ’fegyverrel golyót kilő’. Hallottam, hogy lün valaki, de a rossep sé gondút rá, hogy ez rapsic [orvadász] lögyön. Vő. OrmSz. 356; SzegSz. II. 60; ZsNyj. 143 lődörög ~ (lődörgök, lődörgői, lődörgő, lődöröggyön) i. ’lassan, tétlenkedve, céltalanul kószál’. Hogy nem szégyüll ebbe a nagy dologüdőbe lődörögni? Vő. OrmSz. 356; SzegSz. II. 60

lucsi ~ fn. ’erdei fenyő (Pinus sil- vestris)’. Lucsivá tűzetek. - Lucsi is jó lösz nekünk karácsomfának. Vő. OrmSz. 357. lucsifa

lugas lúgos fn. ’kifeszített drótokra felkötözött szőlő’. A lúgoson má érik a koraji szöllő. - Szél sémmi, a lúgos mégis ékezdött zörögni. Vő. SzegSz. II. 64

lulóca ~ fn. ’hanyagul öltözött (ember)’. Né ad rá ászt a ruhát! Úgy nész ki benne, mind a lulóca. - Té lulóca! Hogyan őtősztéfő?

lustakovász ~ (-sza, -szűk) fn. ’a szakszerűtlenül tárolt kenyérsütő kovász (sütnivaló), amely lassan, vagy egyáltalán nem keleszti meg a kenyeret’. Mer vót lustakovász is. Ha hidegön hatták, vagy nem szárott ki és nyullós lőtt, am má ném két mög. De am má nagy szégyön izs vót a pusztán.

lusta ökör ~ fn. ’lassanjáró, csökönyös ökörfajta’. Ha vótvalamöllik bőrösnek lusta ökör, asz szenygyörnap után azom vót, hogy écseréjje.

167