Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

L

lecsapáz lécsapáz i. L. csapáz lecsappan lécsappan (-ó, lécsappan- nyon) i. ’lesoványodik’. Mijuta [amióta] nem legeli a jószág, lécsapantak ék kicsint. - A nyári dologba en is lécsappantam. L. megcsappan. Vő. OrmSz. 74

lecsibrál lécsibrál, lécsibráll (lécsib- rász, -ó, lécsibrájjon) i. ’csőrével gyümölcsöt, növényt megcsipked, letép (madár, baromfi)’.Ara máj vigyázz! Néhogy a récék bemönnyenek a répába! Mind lécsibrájják. L. csibrál

lecsiripel lécsiribül, lécsiribüll (-ök, lécsiribűsz, -ő, lécsiribűjjön) i. ’lecsipked’. A verebek lécsiribűték a répát [ti. répapalántákat]. - Vót cserösnyénk ék kevézs, de a gyerökök má lécsiribűték. L. csibrál. Vö. OrmSz. 85

lecsma lécsma fn. 1. ’megrothadt, ütő- déstől, rázkódástól összezúzódott gyümölcs, amelynek folyik a leve’. Magamba: ém mögnem öszöm aszta lécsmát. 2. ’romlott lekvár’, ritk. Jába hozi ászt a lécsmát, nem lőhet hasznáni. Kapod valami levögőt és mögromlott [ti. lekvár az üvegben], leereszkedik léereszködik {-ök, lé- ereszköcc, -ő, -öl, léereszköggyön) i. 1. ’rangján aluli emberrel barátkozik’. Az urak nem ereszköttek lé éty cseléddé. Há gondúsz? 2. felnőtt ember gyerekekkel játszik’. Léereszködik a gyerökökhöl, máj bolondot csinyának belüle. 3. ’leül’. Ereszköggyön lé nálunk! - Aliig ereszköttem le ék kicsint, má szót a hajdú. Még nem montam, huja! [Ti. még nem adott jelt a pihenésre.] L. leadja magát Vö. SzegSz. II. 24

lefelesel léfelesül, léfelesüll (-ök, léfe- lesűsz, -ő, léfelesűjjön) i. ’vkit vitatkozva akar meggyőzni vélt igazságáról’. Léfelesűt erőszakká, hogy nem csütörtököm vót az orvas.

lefetyel lafatyul, lafatyull i. 1. ’(kutya, macska), nyelvét gyorsan folyadékba mártogatva, kapkodva eszik, vagy iszik’. Aliik fordútam mök, hát nem lafatyúta a savót afejőkébü ez a dög [ti. a kutya]. 2. ’fecseg, pletykál’. Lafatyútok mindönt, asztám mögvan a naty harag. Vö. SzegSz. 11.24

leffeg leffög (-ök, -ő, lejföksz, lef- fög’gyön) ’hányódik, a mozgástól ide- oda libeg’. Az üngöd dereka kin leffög. - Leffögött a hátán a zsák, mikor futott. Vö. OrmSz. 345. lefog; SzegSz. II. 24. leffög

legelő legellő (fje) fn. ’az állatok legeltetésére használt gyepes, füves terület’. Külön volt legelőjük a disznóknak, marháknak és juhoknak. [A cseléd életében nagy szerepe volt a legelőnek. Ettől függött, tud-e állatot tartani.] Ha nincs jó legellő, akkor nem szegődög be. Vö. OrmSz. 345; SzegSz. II. 26

legényrózsa legénrózsa ('-jja, ’fjük) fn. ’vasrózsa (Zinia)’. Magányházná ha lakott az a cseléd, mög a mestörembörök, gazda háza körű, ot kerithetött magának éty kiskertöt. Akkor abba űtetött üszirózsát, legénrózsát, könyérbél virágot, ami nem vót kényös. Jobban, ha nagylányog vótak a családba. A közös cselétházná nem löhetött virág.

leghorn lekony (-nya) fn. ’fehér színű, nagytarajú, jó tojó tyúkfajta’. Az uraknak külöm vótak azok a lekony tiktyajik. Jó tojóssak vótak, de a cselétházná nem birta, mög hama egyelös lőtt is.

léha ~ (’-jja) fn. 1. ’száraz borsó- és babhüvely’. A szároz borsóléhát dobtunk a jászóba. Este gyütt haza a tehén, szerette önni. 2. ’kukoricacsövet borító fedőiévé!’. Ha léhájját is főzöl bele a kukoricába, jobb ize van. L. csuma, borsócsuma. Vö. OrmSz. 346

163