Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
L lehel lehűl, lehűli (ök, lehűsz, -ő, lehűj- jön) i. a melegségtől, fáradtságtól száját eltátva, nyelvét kiöltve liheg’. Nem csoda, ha lehűnek ebbe ja nagy melekségbe. - Nét, hogy lehűli a kutya! Ev valamit kergetött [ti. vmilyen vadfélét űzött.] L. lihencel, zihál. Vö. OrmSz. 345; SzegSz. II. 29 lehincel lehincül, lehincüll (-ök, lehin- cűsz, -ő, lehincűjjön) i. ’melegtől, fáradtságtól nyelvét kiöltve, szájtátva liheg (állat)’. Lehincüll a kutya. - Kifárottak szögem párák [állatok], mögérnek [alig tudnak] lehincűni. léhonda ~ mn. ’léhütő, dologkerülő’. It járt a léhonda Nagy Jancsi. lehúzódik léhuzódik (léhuzócc, -ó, -ol, léhuzóggyon) i. ’vmilyen lábbelit a lábról levesz, lehúz’. Léhuzóttá? - Nem köllött a táróba [tarlóban] léhuzónni. Nem izs vót cipőnk. L. húzódik, fölhuzódik lehűsül léhüssül, (léhüssűjjek, léhüs- sűjjé, léhüssűjjön) i. ’hűvösödik, hidegebbre válik (idő)’. Jó léhüssűt az üdő. - Mér vágitok lé a hízót addig, még lé nem hüssül az üdő? Vö. OrmSz. 247. hűsül lekalamol l'ékalamul, lékalamull (-ok, -úsz) i. ’helyéről lelök’. Nécs csak! Ókelme lékalamúta a sráglát [ti. a tehén], L. kalamol lekallódik lékallódik (lékallócc, -ó, ol, lékallóggyon) i. 1. ’gyenge táplálkozástól, betegségtől, sok munkától szervezete leromlik, lesoványodik’. Azon a legellőn nem csoda ha lékallódik a jószág. - Csodára lékallódott az a Téra. 2. ’anyagi helyzetében leromlik’. Annyira lékallódott az a csalát, hogy észélettek a gyerökök is, ki ere, ki ára. Vö. OrmSz. 273. kallódik lekörmöl lékörmül, lékörmüll (lékör- műsz, -ő, lékörműjjön) i. ’az állatok túl nagyra nőtt patáit levágja’. Lékörműtem a marhákat. L. körmöl lelenc ~ (-e, -ük) fn. ’árvaházba, vagy örökbe adott gyerek’. Ezök az öregök maktalanyog vótak. Akkor fogattak magik- hó égy lelencöt. - Mökhát szögén Márink, maratt utána két árva, az aptyuk a fronton. Akkor én, igaz, aszontam: - Ha sósé mék férhöl, akkor sé engedőm, hogy a két árvát lelencnek évigyék. lende ~ (’-jje) fn. ’nemzetség, rokonság’. gúny. Ejis benősűt abba a hirös lendébe. - Kezezs [tolvaj] vót az egész lendéjje. pejor. L. nem, nemzet, nemzetség, had. Vö. OrmSz. 348 lénia ~ (’-jja) fn. ’az erdőt felosztó, egyenes széles fátlan sáv, erdei nyiladék’. A lénián jártunk át Csebém [Csebény] felé. - A szarvas éppen hocs csak kiugrott a léniára, má lütt [lőtt]. Vö. OrmSz. 348; ZsNyj. 142 lenyűgöz lényigóz (-ző, -zön, lényigöz- zenek) ts.i. ’ló két első lábát összeköti, hogy az helyben maradva legeljen’. Ej jere is löhetött a lovat lényigözni, ügyé az csak legét, émönni nem tudott. lerakott szoknya ~ (-’jja, jjuk) fn. ’ünnepi női parasztszoknya, amelynek ráncait szabályos redőkbe vasalják’. Végigmöntem a kadarkuti uccán lérakott szoknyába. Nd. lerudaz ~ lérudall (lérudász, léru- dának) i. ’gabonakévékkel v. szénával megrakott kocsin, szekéren a rakományt fenn, hosszában nyomórúddal és rudazó- kötéllel a jármű aljához szorít’. Mast akkor segiccs lérudáni! - Fijam! Ha nem rudátad lé jó a szekeret, akkor az egész szétesik. leselkedik lesesködik (-ök, -ő, -öl, lesesköggyön) i. ’vhol megbújva huzamosabb ideig les, figyel vkit v. vmit’. Jába lesesködött a lányára, azé becsapta. - Mit lesesköcc? Eregy jáccani'.Vö. OrmSz. 350. leskődik 164
