Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K patkoló kovács. Vö. OrmSz. 322; SzegSz. 1.828 kovász ~ (-sza, -szűk) fn. ’kenyérsütéskor a megkelt, nyers kenyértésztából kivett, kétmaroknyi, liszttel összemorzsolt tészta, amit szakajtóruhán megszárítanak majd a következő kenyérsütésig e célra zacskóban tárolnak’. L. sütnivaló ua. kovászos zacskó kovászos acskó (-jja, -jjuk) fn. ’kenyérsütéskor megszárított kovász tárolására használt szellős vászonzacskó’. A kovászos ócskának kérőm, levegős helön köllött lógni, nehogy penészlös lögyön. Ugye, akinek nem vótsütnivalójja és kűcsön kért, an nagy szégyön vót. Monták: Annyi esze sincs, hogy sütnivaló ja lögyön? köböl ~ fn.’kb. 60 1-es nagyságú, fából készült, gabonamérésre használt edény’, rég. Akkoriba éty köböl búza nyóc korona vót. Vö. OrmSz. 323; SzegSz. I. 822; ZsNyj. 136 köböskocsi ~ (-jja) fn. ’kb. 1 köbméter térfogatú kocsi négy kerékkel, dobozszerű zárt oldalakkal, mellyel földet, követ, meszet, homokot szállítanak’. [A földet hátul a súber [kocsisaroglya] kiemelésével v. a fenékdeszkák elmozdításával ömlesztik ki.] L. kordé, lapitka köcőlék ~ (-öt, -ök, -tye) fn. ’személyes holmit tartalmazó, ruhával átkötött kis batyu’. Ere láttam a Márit. Kis köcőlég vót nála. - Ijjen kis köcőléköt kötött a tehenem farkába, avvá mögrontotta. kökény kökönye (’-jje) fn. ’(Prunus spinosa)’. Istenöm! Mi nem is láttunk a pusztán gyümőcsöt. Mijjen aranyozs vót a kökönye is, mikor má mökcsipteja dér?\ö. OrmSz. 323 kökénytüske kökönyetüske (-jje) fn. ’kökénybokor’. A karán kökönyetüskévé vót bekeridvel, hogy a rédegdisznó ki né szökhessön. L. kökény kölönc ~ (-öt, -ök, -ce) fn. 1. ’tuskó v. más nehezék a kútgém végén’. 2. ’kutya nyakába akasztott vízszintesen csüngő rudacska, amely futásban akadályozza’. Nr. [Rendszerint házőrző kutyának akasztották a nyakába urasági követelésre, hogy ne tudja űzni a vadat.] Az éccöri főerdész is kiatta parandzsba a tódvárosijaknak, hoty kölönc nékün nem tűri mög a kutyákat... Ezön röhögött az egész környék. [Ti. megtűrni szó a cselédek nyelvjárásában coitálást is jelent.] költözködés kőtöszködés (-sse) fn. ’az uradalmi cselédek munka- és lakóhely változtatása, migrációja’. Ugye az én üdőmbe a kőtöszködés naptya Szengyörnap vót. Addigra má jobban kifujakottak az utak. L. hurcolkodás, Szent György nap könnyű könnyűd mn. ’olyan vmi, aminek csekély súlya van, ami kevés erővel felemelhető, nem nehéz’. Egész könnyűd ez a tik, kitojta magát. - Neköm bizan, nem vót könnyűd az életöm. Vö. OrmSz. 325; ZsNyj. 137 köpcös ~ mn. ’magasságához képest széles, vaskos, gömbölyded, zömök’. A tésasszon látod asz köpcös asszom vót. - Jó köpcös embör vót abba az üdőbe még. Vö. SzegSz. I. 828 köpül ~ (köpűsz, köpűjjön) i. ’tejfelből arra alkalmas edényben (köpülőben) zötykölő erővel, vajat készít’. Mit szoktak mondani, mikor köpül az asszon? Falu végén hasas lány, irózs vajat kíván! köpülő köpüllő (-jje, -jjük) fn. Vaj előállítására alkalmas, 6-8 1-es, csonka kúp alakú faedény, amelyben egy nyeles fatárcsával zötykölve tejfelből vajat készítenek’. Akinek nem vót köpüllőjje, az a vajat éty pintösövegbe rászta össze. - A farkazs belebujt a köpüllőbe. Nm. 154
