Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

körmöl körmül, körmüll (körműsz, -ö, körműjjön) i. az állatok túl nagyra nőtt patáit levágja’. A kijáró marhát is körmű- ték tavasszá. Mer ha nem, az behasatt és lésántút, lékallódott [tönkerement] a jószág. L. lekörmül. Vő. OrmSz. 326

kormoz ~ (-ő, -öl) i. ember v. állat körömmel, karommal vkinek a bőrébe váj, bőrét megsérti’. Az annya istállóját! Néd, hot tud ez a kis csipet [kisgyermek] körmözni. L. karmol. Vö. OrmSz. 326; ZsNyj. 137

körülfodros kötény körüjodros kötény (-nye, -nyük) fn. egyszeles ünnepi kötény, amelynek széleit három oldalon saját anyagából kifodrozzák’. A körüjodros kötént mönyecskék horták még az én üdőmbe. Üdőssebbeknek má nem vót illő.

körülver körűver (-gyón) i. ’mágikus céllal az állatokat ostorral minden oldalról enyhén megütögeti’. ritk. Nr. A Bóha Pista bácsi (a kanász) mindön este é szokod gyünni a keritéshöl. Körűverte a disznókat a kerittézsbe.

köstörög ~ (köstörgök, köstörgöl, kös- törgő, köstöröggyön) i. ’játékosan kötekedik, v. szándékosan haragít’. Még utósó débe is köstörgöd velem. - Mindék köstörög a kutyával. Éccér máj mögjoggya [megharapja]. Vö. OrmSz. 327

köszörűs köszörűs (-se, -sük) fn. ’szinti-cigány vándor kisiparos, aki hátán vitt köszörű alkalmatosságával késeket, ollókat köszörült’. Ennek a késnek Bécsbe van a köszörűssé (ti. életlen). - Halod-e? Ha rászógász, mögverlek, mind köszörűs a kutyáját. Sz.

kötőlánc ~ fn. ’a kocsi és szekér oldalához erősített rövid lánc, mellyel lefelé haladva a kocsit fékezték úgy, hogy megkötötték vele a kereket, s az csúszott, nem gurult’.

kötöz ~ (-ő, -öl) i. ’a munka elől elszökik, elmegy’, tréf. Kötözött a Jóska haza? - Dehonnem, máj kötözüng, de csak hazafelé. L. elkötöz. Vö. OrmSz. 329; ZsNyj. 138 kövekezik követközik (-zó’, -zön) i. ’búcsúzik, elköszön vkitől’. L. elkövet- kezek

köveszt ~ küjeszt (-ök, -öl, -ő, küjesszön, kövesszön) i. ’szalonnát, v. sonkát megfőz’. Husfétra mindön szögén azon iparkodot, hoty köveszthessön sunkát. - Küjesztöt szalonna van. Ösző belüle? Vö. OrmSz. 329; ZsNyj. 138

kövesztett küjesztött, kövesztött (-tye) fn. ’megfőzött sonka v. szalonna’. Ha töhette a cselédasszon, hurcúkodásra küjesztött sunkát. Vö. OrmSz. 329

kövesztőlé küjesztőlé fn. ’víz, amiben disznóöléskor a hurkát, disznósajtot és a húst megfőzik’. Van jó küjesztőlé, ha akartog valamire. L. abalé ua.

kövesztőlék küjesztölék (-öt, -tye) fn. ’disznóöléskor együtt főzött disznósajt, hurka és szalonna gyűjtőneve’. Raktyatok tüzet a küjesztölék alá'.Wö. ZsNyj. 138 kövirózsa ~ küjirózsa, kürózsa ('-jja) fn. (Sempervivum hirtum)’. Ha fájt a gyerök füle, akkor sémi mást, küjirózsa levét facsarták a fülibe. - A kürózsát a hásztetőn neveték.

közcseléd köszcseléd (-öt, -ök, kösz- cseléggye) fn. ’kiváltságos joggal nem rendelkező cseléd, (kocsis, béres, pásztor stb.)’. hiv. A köszcseléd bére többnyire étyforma vót mindöm pusztába.

közelálló ~ (-jja) fn. 1. ’hozzátartozó, rokon’. Lakodalomba mökhitták a közelállóit. 2. ’közeli ismerős, meghitt jóbarát, udvarló’. Nr. A legény a lánnak, vagy a Ián a legénnek csak akkor küdött komatálat, ha közelálló vót. Gondúták má, hogy évöszi.

155

i