Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

Ém má mögattam a korozsmámat, nem tartózok. Vö. SzegSz. I. 814

kosaras ~ fn. 1. ’fűzvesszőből kosarakat kötő mesterember’. 2. ’vándorkereskedő, aki bazáráruját a hátán hordott kosárból árusítja’. A kosarasok bakatélijaságot [értéktelen holmit] árútak csak. Vö. SzegSz. I. 816

kosaras zsidó (-zsidaja, -zsidajuk) fn. ’rendsz. nagy kézikosárral, gyalog járó vándorkereskedő, aki apróbb háztartási cikkeket árusított’. A kosaras zsidó hó- zentrágert, gumipertlit, szallagot, gombokat, tűt, cérnát, illesmit árút. Ha költött, cserét tojásér is. Sokszor aranyozs vót, mer nem köllötött mongyuk a hódba szalanni, ha éfogyott a cérna.

koslat ~ (koslasson) i. ’(nősténykutya) üzekedik’. durva Vö. SzegSz. I. 816

kospásztor ~ (-gya) fn. ’uradalmi juhász, aki a külön nyájban őrzött kosok pásztora’.

kosszarvú paprika ~ (-’jja, jjuk) fn. ’a kos kunkorodó szarvára emlékeztető fűszerpaprika’. A kerdbe azér mindég vót éty-két sor kosszarvú paprikánk, törniva- ló... - Bözsikém, adok én törnivaló magot a kosszarvú paprikámbu.

koszmó ~ fn. 1. ’a kisgyermek fejbőrén összegyűlt piszok’. Mijjen koszmós a fejed! Gyerünk csak fejet mosni! 2. ’a gyermek fejbőrén felsebesedett pörk’. Vö. OrmSz. 319; SzegSz. I. 817

koszos ~ mn. ’mosdatlan, piszkos, vmiről a lerakódó piszok pikkelyesen leváló’. Koszos malac dönti föl a válut. [Ti., akitől legkevésbé várható, csinálja meg a bajt.] Km.

koszpitol koszpitul, koszpitull (kosz- pitúsz, -ó, kosztpitújjon) i. ’koptat (cipőtalpat)’. Mér koszpitullod a cipót? L. el- koszpitol, kosztat; Vö. OrmSz. 320

kosztat ~ (kosztacc, -ó, -ol, kosztasson) i. ’cipőtalpat csoszogó járással koptat’. Né koszpitúd a cipődet? L. elkosztat, koszpitol kóter kótér (-gya) fn. földbeásott fa oszlopokra épített fészerszerű épület, oldalt vesszővel befonva v. kukoricaszárból betámogatva, szalma fedéllel, amelyben szénát tartottak a cselédek’. Nr. [Az un. szénáskerben, v. szénázsdombon, a major külön részén álltak a cselédek szénaboglyái között.] Hozzatok még ép porcijó szénát a kótérbu! L. kunyhó, putri, gu- nyesz, csősz-, pásztor, szénáskunyhó. Vö. SzegSz. I. 818

kotonoz ~ (-ó, -ol) i. ’(zárt helyiségben, bútorban, ládában) matat, tárgyakat meglökve zörög’. Hun az Imre bácsi? Ot kotonoz a fészörbe. - Mit kotonozó a kászliba?Xö. OrmSz. 321

kottogat ~ (kottogacc, -ó, -ol, kotto- gasson) i. ’éhezik, nyeli az éhkoppot’. Ugye, nem költött a vacsora? Akkor csak kottogass! - Egész áló nap kottogattam, máj kiesöt má a szömöm (ti. az éhségtől).

kotyol kotyull (kotyúsz, kotyujjon, kotyút) i. ’a kotló tyúk jellegzetes hangja jelzi, hogy kész a fészekre ülve a tojásokat kikölteni’. L. megül, megültet, ültet kotyoló kotyulló (-jja) fn. ’Luca nap hajnalán termékenységi rigmusokat mondó fiú’. Má vártam, hogy gyüjjenek a kotyullók. Felénk a Zselicbe, av vót a szokás. L. kotyolás

kotyolás kotyullás (-ssa) fn. ’Luca nap hajnalán szokásos termékenységi köszöntő’. Divad vót nagyon a kotyullás, de csak a gyerökök ám, lányok nem! L. kotyoló kovács ~ (-csa) fn. ’az uradalom lovainak patkolója, kocsi- és szekér vas alkatrészeinek készítője és javítója’. Kishárságyon nincsen ottan kovács, sej, aki összekalapájja. Nd. L. uradalmi kovács,

153