Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K tóttá a kolompot, amöllik szeretőit nagyon elü mönni vaty ketetni. L. kolompos kolompos ~ (-sa, -suk) fn. ’a legelőre kihajtott, nyakában kolompot hordó szarvasmarha’. Nr. [A gulyás v. csordás annak a tehénnek v. tinónak a nyakába akasztotta a kolompot, amelyik szeret élen járni, vagy tiltott helyeken legelni.] L. kolomp Koma! ~ Komám! msz. 1. ’komaság- ban levő férfi megszólítása’. 2. ’idegen, ismeretlen férfi megszólítása’, rég. Aggy Isten koma! - Komám! Lögyön szüves monygya mögneköm, hun laknak Szabójék? Vő. OrmSz. 313; SzegSz. 1.800; Zsyj. 134 komaasszony komasszon, komám- asszon fn. 1. ’a komaságban lévő asszony megszólítása’. 2. ’idegen, ismeretlen, nagyjából azonos korú asszony megszólítása’. rég. kedv. Aggy Isten komámasszon! Há mén? Tunnék segitteni valamibe? komaság ~ (-gya) fn. ’keresztelés, bérmálás, komatál küldés és Mária-kegy- helyen történt mosdatás révén kialakult fogadott, azaz nem vérségi rokonság’. Nr. [Zselicben a keresztkomaság még a vérségi rokonságnál is erősebb köteléket jelent.] Mink hát komaságba izs vótunk a Fejesékké, mök hát a Hidegékké jis. komatál ~ fn. ’díszes tál ajándékokkal, melyet húsvét utáni vasárnapon (fehér vasárnapon v. mátkázó vasárnapon) a leány a legkedvesebb barátnőjének küld’, elav. Nr. [Attól kezdve rokonnak tartják és komának szólítják egymást. A komatál tartalma: középen kuglóf, Vi 1 pálinka, fonottkalács, forgácsfánk, hímestojás, narancs, selyempántlika, selyemkendő. Letakarva egy kisebb lánykától küldik el, aki a következő szöveggel adja át: Komatálat hosztam, mög is aranyosztam. Koma küdi komának, fogaggya koma szüvessen/] Vő. OrmSz. 313; ZsNyj. 173 komavasárnap ~ fn. (-tya) ’húsvét utáni első vasárnap’. L. fehérvasárnap, komálló vasárnap, komázó vasárnap ua. komavendégség komavendékség (-öt, -ők, -gye) fn. ’kereszteléskor szokásos vendéglátás’. Nr. [Kereszteléskor a keresztszülők gondoskodnak az ételekről.] komázik ~ (-ó, -ol, komázzon) i. 1. ’komának fogad’, rég. elav. Nr. [Húsvét utáni első vasárnapon, a fehérvasárnap v. komázó vasárnap délután a lányok kaláccsal, naranccsal, hímes tojással telerakott tálat küldenek egy kisebb leánynyal, a legkedvesebb barátnőjüknek. A komatálat hagyományos szövegkísérettel adják át. így a két leány egész életre szóló rokoni kapcsolatba kerül, komának szólítják egymást, s férjhezmenetelük után rendszerint egymás gyermekeinek a keresztszülei lesznek.] Máma komáz- nak a lányok. - Valamikor még Ián vótam, én is komásztam. De ejis émaratt. Ezök a kicsinyök nem is tuggyák mijaz. 2. ’barátkozik’. roszalló Nem komásztam vele. - Összekomázott ott él lánnyá. Vő. OrmSz. 313; SzegSz. I. 800 kommandíroz komondéroz (-ó, -ol) i. ’parancsol’. De hot tudót komondérozni? - Kinek komondérozó te, mi? Vő. SzegSz. I. 802 komorna ~ (’-jja) fn. ’a bárónő, grófnő személyét külön kiszolgáló, rendsz. tanultabb, havi fizetéses szobalány’. Kishársá- gyon a grófné,... mök hát Szemmártomba a báróné is tartót külömp komornát. komornyik komornik (-tya) fn. ’a földbirtokos, arisztokrata családok kastélyainak első számú belső alkalmazottja, férfi, aki szervezi a belső cselédség munkáját, fogadja és bejelenti a vendé150
