Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

kijárál ~ (-od, kijárájja, kijárájjon, kijáráta) ts.i. Vmit nehéz utánjárással elintéz’. Akkor ugye kijáráták, hogy a néném kaptyon hadiözvegyi segélt.

kijáró jószág ~ (-gya) fn. ’legelőre járó sertés, szarvasmarha, birka’. Mikor má bekőtösztünk a faluba, a kijáró jószág után fej énként éty fölöntő [251-es faedény] gabonát attunk a pásztornak. Vő. OrmSz. 303; SzegSz. 1.753

kijáró marha ~ (’-jja) fn. ’legelőn tartott szarvasmarha’. Nr. [Edzettebb, mint az istállóban tartott állat. Vásáron a cselédek csak ezt vették meg, mert jól viselte a félig rideg módon való tenyésztést. A cselédek megismerték a vásárban melyik a kijáró jószág.] A kaposi vásárba jobban istállós marhág vótak. Szigedbe mök kijárók. Csak a kijáró marha át afókáhó.

kijaváz ~ i. Vminek a javát kiválogatja’. Mire mögrészéték [a részesművelésért járó terményt kiadták] a szénát, addigra az urodalom jó kijavászta.

kikapál ~ (kikapász, kikapának) i. ’tavasszal a szőlő töve mellől kapával a földet a sor közepére húzza’. A napszámoslán- nak eső kapállássa tavasszá az urodalmi szöllőgbe a kikapállázs vót. Hogy hogyan? Kapává a fődet a sor közepire huszta kérőm. Bakhádba. L. bekapál

kikel magából kikel magábu (-ök, magambu, kikész magadbu, kikéjjön magábu) i. ’indulatos szavakkal fejezi ki felháborodását’. Az mök kikét magábu. Högyibe mönt az uraságnak [nekiment és megverte]. Vő. SzegSz. 1.755. kikel

kikercske kikörcske fn. ’tavaszi kankalin (Primula acaulis)’. Kikörcskébü herbaiét [gyógyteát] fősziek kehe ellen.

kikircs mn. gyny. ’akaratos gyermek’. Ujjam mind a kikircs [ti. élénk v. akaratoskodó gyermek, madárcsicsergéshez hasonló, erőltetett torokhangot hallat], Szh.

kiköpött olyan kiköpött ujjan hsz. ’teljesen olyan, mint akihez hasonlítják, nagyon hasonlít vkire, v. vmire’. Kiköpött aptya, még a tötte is. - Kiköpött Kati, még a mozdulattya is.

kiköt ~ i. új munkahelyen való szerződéskötéskor (az intéző és cseléd) bizonyos feltételekben megállapodik’. Az intéző a szegődőlevélbe kikötötte, hogy a bőrös köteles szántóbujátrt [egy fiatal fiút, aki a béresnek a szántásnál segít] álittani. Vö. OrmSz. 328. köt

kikupálódik kikupállódik (kikupái- lócc, -ó, -ol, kikupállóggyon) i. 1. ’ember v. állat csenevész állapotból kifejlődik, testileg szép fejlett lesz’. Kaptam én akkor a komaasszontu écs csödzsvégös [testvéreinél fejletlenebb] malacot. Ötettem tejjé, szépön kikupállódott. 2. ’szellemileg kifejlődik’, ritk. A katonájékná máj kikupállódik ék kicsit. 3. ’a szegénységből jólétbe kerül’. Igasz, soggyerög vót. De má mikor mint keresőit, kikupállóttak. Házad vöttek Pécsön. Vö. OrmSz. 333. kupái kilandzsiz ~ (-ó, kilandzsizzon) i. ’kifáradásig hajszolva ver, ütlegel’. Na aztán az embör kilandzsiszta a lovakat. - Csak az én feleségöm vonal Néhánszor kilandzsiznám, máj tunná, hogy mi a rönd. L. landzsiz

kilazsnakol kilazsnakul, kilazsna- kull i. ’megver’. Mindön röggé jó kilazsna- kullom. Nem mer akkor a dög rúgni [ti. a tehén], Vö. OrmSz. 344. lazsnakol

kilel kilő, kilöl ts. i. ’hidegláz, hidegrázás fogja el’. Őszöd a ződ ómát? Kilő a hideg. L. ellel. Vö. SzegSz. I. 757

kimángol kimángul, kimángull (ki- mángúsz, -ó, kimángújjon) i. ’megver, ütlegel’. Addig hépcijáskodott [köteke146