Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

dett] ott a bálba, még jó kimángúták. L. elmángol

kímél kémül (kéműjj, kéműjjenek) i. ’óv, megőriz vmit’. Ha csak tutta az embör- gyeröke, kéműte a kis innepló rávalóját. -Az a pusztaji cseléd is, ha vód benne tisztösség, azér kéműte jaföcskét, gálát, cinögét. Gyerö- köknek se engette bántani.

kinásznagyol kinásznagyul, kinász- nagyull (kinásznagyúsz, -ó, kinásznagy- újjon) i. ’embert, állatot nagyon megver’. Kinásznagyúta a bikát. - Gondúta, más má mindeggy, így is, úgy is mönni köll neki a pusztábu. Jó kinásznagyúta az intézőt. L. elnásznagyol

kinigli nyúl ~ (-a, -uk) fn. ’üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)’.

kipányváz ~ (-ó, -zon, kipányvázzanak) ts.i. ’lovat legeltetéskor hosszú, nyakára kötött kötéllel egy cövekhez köti’. A segéttiszt a hátaslovát kipányvászta a rétre.

kiparmangol kiparmangul, kipar- mangull i. L. parmangol

kipelyhez kipölhéz (-ze) i. 1. ’vmilyen magot edénybe rázogatva a szél segítségével v. szájból faló fúvással a szeméttől, pelyhektől megtisztít’. Naggyábu kipölhésztem a borsót [babot], - Jó kisz szél fuj, kipölhézöm a borsómat [babot]. 2. ’megver’, átv. Na, asztán ászt kipölhészték tótrózsára [ti. alaposan megverték]. L. palul, pelyhez, kiszelel

kipirgál ~ kipirgáll (kipirgász, -ó, kipir- gájjon) i. 1. hüvelyéből kézzel babot, borsót kifejt’. Nem mondom, ha kipirgállod a borsót, ém mökfőzöm. 2. ’ a csírázó mag feletti talajt kézzel fellazít’. Kipirgátam kicsit a hajmát. Tisztára cserepes a főd, magátu nem izs bir kibújni. Vö. OrmSz. 438. pir- gál; ZsNyj. 155

kiporcióz kiporcijóz (-ó) i. L. porcióz. Vö. SzegSz. I. 763

kipödör kispödör (kispödörsz, kis- pödrő, kispödröl, kispödörgyön) i. ’bajuszt peder’, rég. Mögismerni a kanászt, ékös járássáru, üzöt-füzöd bocskoráru kispödröd bajcáru. Nd. Vö. OrmSz. 444. pödör kiraffinált kirafanérozott mn. ’minden hájjal megkent, ravasz’, peior. Eccéri embörként: Fajja. Az annya is ujjan kirafanérozott. L. rafinált

királyágas királágos fn. ’tótágas, fejen való állás’. Valamikor gyerökög vótunk, a szómába királágost átunk.

kirendel kiröndül, kiröndüll (-ök, ki- röndűsz, -ő, kiröndűjjön) i. ’a cselédek családtagjait munkába kiparancsol (intéző, ispán, majorgazda)’. Nyárüdőbe, vagy ujjanyos [hasonló] munkába kiröndűték bizan a cselédasszonyokat is dógozni. Rakodónak [szekérhez kéveadogatónak], masina [cséplőgép] mellé... - Agyerökféléket kiröndűték csajkát [répabarkót] szönni, egeret irtani..., nem ám az iskola!

kisafás ló ~ fn. ’négyes fogatban a két első ló’.

kisház ~ (za) fn. ’vadászlak, erdei vadászlak’. A robotosokká od dógosztunk a kisházná. Tudod mére vót? Csikórét fölött.

kishold kishód (kishóggya, kis- hóggyuk) fn. ’1200 négyszögöl nagyságú földterület’. Egy komvencijóra járt égy kishód kukoricafőd. L. magyar hold ua.

kiskert ~ (-ök, -öt, -tye) fn. ’házkörüli kisebb kert, tüskesövénnyel, vesszőből font kerítéssel bekerítve, főként virágok ültetésére’. A kiskerbe, főképpen hum vó- tak lányok, ütettüng virágot. Vö. OrmSz. 306; SzegSz. I. 771

kiskút kiskút fn. ’forrás’. Sásrédbe kiskutru hortung vizet. - Lukafán, fönt a faluba májig is kiskutru horgyák a vizet. Nr. [Természetes vízforrás, amelyet esetleg időnként csak kapával, ásóval tisztí147