Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K késő késén, késéssen hsz. ’tervezett idő után’. Késéssen értünk haza. - Késén van. Emönnyünk haza. Vő. OrmSz. 298 kertész ~ (-sze) fn. ’a földbirtokos kastélyának háztartását ellátó konyhákért, gyümölcsös gondozását végző uradalmi cseléd’. Itt nálunk a pusztába a Bidermanoknak a Nyári Pista bácsi vót a kertésszé. - Utypiharcra a kertész nem igön termét. Esetlek, ha valamibű top termött, vitteg belüle elanni a városba, de direkt zőccséktermellés nagyba az uradalmagba ere az úgy nem... kertosztás ~ (-sa, -suk) fn. ’az uradalmi cselédek béréhez tartozó 200-400 négyszögöl nagyságú kert kiosztása’. Gyut eszömbe, kertosztázs vót abba ja nabba. L. földkimérés, földkiosztás kesely kese mn. 1. ’foltokban v. teljesen pigmenthiányos (pl. fehér angol) sertés bőrének színe’. Az a család az eső háború alatt egy kese góbét a szerb királru énevezött Petárnak. - A második háború előtt hozatott az urodalom angol keséket, de azok kényösseg vótak, se ja napot, se ja legellőt nem bírták. 2. ’ló, amelynek az orrán és a patája körül fehér folt található’. Elveszött a keselábu lovam, cédrusfa erdőbe. Nd. keserűgomba köserügomba, tejezs- gomba ('-jja) fn. ’(Lactarius piperatus)’. A köserügomba az van egész nyárba, de nem mindönki szereti. Ha nincs más, akkor szőttünk ászt is. De csak akkor jó, ha az allát levakargyák. Szoktunk még sütni parázson is, mikor őrösztünk. Akkor a kalaptyába töttűnk kis sót, paprikát, ha vót még zsírt is, akkor úgy a parázson. De a szömödhöl érni nem ám, mer annyirán csipött mind a rossebb. keszkenő keszkenyő, keszkendő (fje, fjük) fn. ’négyszögletes paraszti női fejkendő’. Régön? Keszkenyő nékün égy aszszon nem ám, hogy kimönt vóna a lakázs- bu. - Ha főkét az asszony, eső dóga vót a fejit keszkenyővé bekötni. kétasszonyköze kétasszonköze fn. ’nagyboldogasszony és kisboldogasszony (aug. 15 - szept. 8) közötti időszak’. A kétasszonközi csibe egésségössebb és hamarább is nevéködik, mind a tavaszijak. - Kétasszonközbe befoktuk a hízókat az ólba. Hizlallásra. kettes konyha ~ (’-jja, jjuk) fn. ’két cseléd család által használt közös, füstös konyha’. L. négyes konyha, közös konyha, füstös konyha ketet ~ (-öl, -ő, ketessön, ketessenek) i. ’keres, keresgél, a jószág a legelőn nyugtalanul ide-oda járkál’. Mit ketet ké, abba jafijókba? - Vöttem én éty tehenet a szigeti vásárba. Jó fejőzs vót, de nagyon szeretött ketetni, asztám be a kukoricázsba...! kétkés madár ~ fn. ’gébicsfajta rigónagyságú madár, népies nevét hangja után kapta, mely két összeköszörült kés hangjára emlékeztet’. Rém [sír], mind a kétkés madár. Szh. kétökrös béres kétökrözs bérös (-ök, -se) fn. ’rendszerint kamaszkorú fiú vagy kiöregedett uradalmi cseléd, aki két ökörrel dolgozik, többek közt takarmányt és lajtban vizet hord a majorba’. ketrec katroc (-ca) fn. ’iszalagból font kosárféle, v. dróthálóval körülkerített doboz, amelyben baromfiakat tartottak és szállítottak’. kétszeles kötény ~ (-nye, -nyük) fn. L. négysarkos kötény ua. kevert keverös mn. ’különböző, vegyes tulajdonságú vminek a keveréke’. Má felénk is keverös a nép. - Keverös lőtt a borsóm, éfajzott. - Pusztába nem löhetött étyfajta baromfit tartani, mind keverös lőtt. L. elegyes, egyel-begyel 143
