Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

kévemetszőlány kévemeccőlány fn. L. kézreadó, kévevágó

kévéskazal ~ kévéskazá fn. ’gabonakévékből rakott kazal, asztag’. Vádva vót. Éggyik nap a kévéskazalon, másikon a számába ... [ti. napszámosok dolgoztak váltakozó helyen],

kévevágó ~ (-jja) fn. ’géppel történő gabonacsépléskor a gép asztalán a kéve kötelét késsel elvágó és az etető kezébe adó leány’. L. kézreadó, asztaloslány kéz alatt kézalatt hsz. Szőj. ’használt állapotban (vásárolható tárgy)’. Kézalad vöttem a biciglit. - Kézalad vöttem a cipőmet. -Agyerököknek mind kézalatt vöttem kis ruhát. L. letett ruha

kezes ~ mn. ’lopós, tolvaj természetű’. Kezezs vót bizan mindöm faj ja [egész család]. - Nem szegyülli magát? Gazdag lettére is kezes? Amit a két szöme möglát, a két keze nem hágy. Sz. Vő. OrmSz. 301; SzegSz. I. 740; ZsNyj. 132

kézilány ~ (-nya) fn. ’a főúri kastélyokban v. a gazdatiszt házánál átmeneti időszakra (nagyvadászat stb.) alkalmazott fiatal cselédleány, aki havi bérért és étkezés ellenében a szakácsnő mellett segédkezik (mosogat, zöldséget, baromfit tisztít stb.)’. En agusztustu október végéjig, mék tartott a vadászat, mindég kézilány vótam a kastéba. L. mosogatólány

kézreadó ~ (-jja) fn. ’nő, aki a cséplőgépen a kévekötelet elvágja és az oldott kévét az etető kezébe adja’. Az asztalon vót két lány, aki kézreadó. L. asztaloslány, kévemetsző

kiagyusztál kiagyusztáll (kiagyusztász, kiagyusztájjón) ti. ’ver, ütlegel’. Mesélli apám, hogy Várdán szógát abba ja az üdőbe. Vót ott égy mérges bika,Dölfés... Eccér is nekiszoritotta a jászónak. Majnem mögnyomoritotta. Na akkor jó kiagyusztáta, többet nem merte bántani.

kiált ~ káttNem hallod mit kátt apád? L. kiáltoz

kiáltoz ~ kátoz (-Ó, -zon) i. ’hangosan kiabál’. Né kátozzatok a fülembe, nem hallok semmit! - Jába kátozok hát nektök?

kiad rajta ~ (kiaggyon rajta) i. ’túlad vkin, cselédet munkából elbocsát’. Gyütt az üdőfomondás, kiattak a szögén cselédön. - Mikor a Pocák [intéző gúny. neve] aszonta az ánygyodnak, hogy vigye a gyerökejit legéni... Na az adót neki [ti. megverte]. Ki is attak rajtuk.

kiáspál kiáspáll (-od, -jja) ts.i. vmit kiváj, kiás’. Kiáspállom a szömejidet! Szól. rossz.

kiavatkozik - (-ó, -ol, kiavatkozzon) i. ’a szülőasszony hagyományos szokása, hogy szülés után a 7. napon, napfelkelte előtt egy útszéli keresztnél, temetőben v. egyszerűen az udvaron, szabad ég alatt babonás rituálé mellett megszabadulni igyekszik a gyermekágyat veszélyeztető szellemalakok ártó hatalmától’. Nr. [Az asszony kezébe két égő gyertyát fogott és háromszor mondta hangosan: Avas ki engöm Szűz Mária! v. Avas ki engöm Boldogasszony! A néphit szerint a rossz szellemeknek eztán már nem volt ereje felette. Sem őt, sem az újszülettet nem tudták megrontani.] Hét napig, még az asszon ki nem avatkozot, nagyon köllötöd véddeni agyerököt, hogy a rosz- szak [szellemek] hozzá né térgyenek.

kibeszéd - (-öt, ök, kibeszéggye) fn. ’jó beszélő tehetség, ügyes kimagyarázkodás’. Jó kibeszéggye van. - Nem kő fétteni aszta bíróságon, jó kibeszéggye van. Vő. OrmSz. 302

kicsitér madár (madara, madaruk) ’cinkeféle, főleg széncinke (Paridae)’. Hallitok? Mijjen szépön szól má ja kicsitér madár. Má nem sog böcsülettye van a télnek. L. cinke

144