Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K ben] szőtte a keréknádrafüjet, aki belejesött a daganadba. Ászt mökfőszte, avvá mosogatta... kereplő kerepüllő (-jje) fn. a héjakút nevű növény száraz ágából készült gyermekjáték, tenyérben ide-oda sodorva kereplő hangot ad’. Mi vót a gyeröknek jáccék? Szőrlabda, kerepüllőt ha csinyát az aptya, mög ü maga is. Vő. SzegSz. 1.724 kereskedik keresködik (-ök, keresköcc, -ő, -öl, keresköggyön) i. ’keresi az igazát’. Jóba keresködött a cseléd. Az urak nem attak ám helt neki [ti. nem adtak neki igazat], Vő. OrmSz. 294; SzegSz. I. 725 Keresztanyám! Körösztanyám! fn. ’a keresztvíz alá tartó, vagy bérmáltató női személy megszólítása a keresztgyermek részéről’. Körösztanyám! Maga lösz majd a násznagyasszonyom is. Keresztapám! Körösztapám! ’a keresztvíz alá tartó női személy férjének, bérmáltató férfinak megszólítása a keresztgyermek részéről’. Körösztapám! Se- giccsön kicsit neköm, befogni jaz ökröket! keresztfi körösztfi (-ja, -juk) ’a keresztvíz alá tartott fiú megszólítása a keresztszülők részéről’. A Pisti körösztfi nagyon mökkivánta ja dinnyét a búcsúba. De nekünk nem vót rávaló. Mondom: Körösztfi! Jó van! Mögvögyünk a dinnyét, de akkor a vonat után mögyünk gyalog. Igaz lábunk még van. keresztlány körösztlán (-nya, nyuk) fn. ’a keresztvíz alá tartott v. bérmáltatott leány megszólítása a keresztszülők részéről’. A kaposi körösztlányomtu kaptam észt a virágot emlégbe. - Éj, körösztlán! Látom má neköd is lisztös a hajad. [Ti. őszülni kezd.] keresztvas köröszdvas (-sa, -sulcj fn. ’a gémeskút fából készült vödrén fent keresztben elhelyezett vaspánt, amely megakadályozza, hogy nagyobb vízmerítő edényt bele lehessen meríteni’, hiv. Szoc. [A XX. sz. elejétől megyei tisztiorvosi rendelet szerint a gémeskutak fa vízmerítő edényeire keresztben egy rögzített vaspántot kellett elhelyezni, amely megakadályozta, hogy szennyezett vízhordó edényeket belemerítsenek, s ezáltal a kutat is szennyezzék.] kerge ~ mn. juhbetegség, amikor a birka fejében lévő kór miatt körben forog’. Kerge birka. Átv. értelemben emberre is használják, gúny. kerhóra fog kérhóra fog i. ’kérdőre, felelősségre von’. Akkor az embör kerhóra fokta afeleségit, hoty hát mi is történödött? - Az aptyuk kerhóra fokta ja gyerökejit, hunnaj van pénz náluk? kerítés kerittés (-ök, -se) fn. 1. ’a sertésól előtti elkerített kifutó, ahol az állatokat etetik’. Kiengette a disznókat a kerittézsbe. 2. ’az udvart elkerítő sövény, tégla, drót, v. léc építmény’. A tejesfazekat ráaggatta a keríttésre. Vö. OrmSz. 295; SzegSz. I. 730 kerített haj keritöt haj fn. ’simára fésült haj, ollóval a váll felett v. a nyak táján egyvonalban körülvágva’. A pásztoroknak abba az üdőbe hosszi keritöt hajug vót. - Möllik lám má émönt urihére szógáni, jobbára má keritöt hajad visit. Főleg városhelekön. kérődző idő kérőző üdő (kérőző üdeje) fn. ’a déli etetés után az ökrök félórás pihenőidő többlete, hogy tudjanak kérődzni’. kerülget keringet i. I. ’kerülget, körbejár’. Keringeti mind a macska a fóró kását. Szh. 2. ’terel, nyájat kerülget’. Vót ép Pücsök nevű kutyánk. Annak csakfüttyen- teni köllöt, má keringette a fókát [nyájat], 3. ’udvarlási szándékkal megkörnyékez’. A fijatalabb erdős keringette a Hars lánt. Vö. OrmSz. 297 142
