Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

katangol katangul, katangull i. ’(vmi- lyen zárt helyiségben, bútorban, ládában) tárgyakat mozgatva zörög, matat’. Valami katangull a pajtába. Észabadút a tehén. - Mi rosseböt katangull ké abba a férslagba [ládában] ? L. kotonoz

kataszteri hold kataszteri hód (hogy- gya, hóggyuk) fn. ’1600 négyszögöl nagyságú földterület’. Ott abba ja gazdaságba úgy vót a mező kimérve, hogy éty tábla átlagba negyven kataszteri hód vót. L. nagyhold ua.

katyviszol kagyviszul, kagyviszull (,kagyviszúsz, -ó, kagyviszújjon) i. 1. ’kever’. gúny. Szélös égy világér se köll, amit a patikába kagyviszúnak? 2. ’főz’, gúny. Há, nem önnek nála. Amit asz kagyviszul! L. összekatyviszol. Vö. OrmSz. 285. kaviszol; ZsNyj. 128

káváskút káváskut (káváskuttya) fn. ’gémeskút’. Nr. [A gémeskút téglával megemelt peremére helyezett padozat és deszka mellvéd, a káva. A káváskút a csigáskút, gémeskút szinonimája.] Gyertök ide káváskuti cigányok! Nd. L. csigáskút, sudaraskút kávészínű kávészünü mn. ’kávébarna színű’. Innepre vöttem nekijje éggy őtőzet kávészünü ruhát, annál a Kizs zsidóná Szigedbe [Szigetváron].

kazal kazä (kazát, kazalgya) fn. ’széles, rendsz. négyszögletes alapterületű, több méter magas halom, alakja házra emlékeztet, a betakarított szálas takarmányt, szalmát rakjákbele’. Aszürüskerbe egymás mellett átak a kazalok. Vigyázni köllötött, hoty tűz elü né ággyá magát. Vö. OrmSz. 285; SzegSz. I. 704

kazalmester kazámestör (-ök, -gye) ’széna-, szalma-, gabonakazal rakását alulról irányító férfi’. Ha vót éty kazámestör, léntrü figyéte, hoty hát a kazá ódala igyenözsbe van -é.

kazalrakó kazárakó (-jja) fn. ’a széna-, szalma-, v. gabonakazalon dolgozó férfi, aki a kazal sarkait és oldalait rakja, munkáját alulról a kazalmester irányítja’. Mikor mög’gyütt a takarodás, akkor a takarmányos lőtt a kazárakó. Azd bizan nem möndön embör bírta.

kebles köblös mn. ’terebélyes, dom- borúhasú, kövér (ember)’. Äkudott rájja ék köblös mönyecske. - Jó köblös embör vót az öreg. Vö. OrmSz. 323; ZsNyj. 136 kecseg kecsög (-ök, kecsöksz, -ő, -öl, kecsög’gyön) i. ’hízeleg, kedveskedik’. Annyirán tudót kecsögni előtte, hogy émönd vele [ti. a gyerek vmely felnőttel], - Némöllik cseléd asztán annyirán kecsögött a gazdának, hogy am mindömbe kedvezőt neki. Vö. SzegSz. I. 705; ZsNyj. 129 keferánc kéféránc (-ca) fn. ’értéktelenebb ruhaféle’, gúny. Sződd össze a kéféráncodat!

kegyelmes kögyelmes, kögyelmös mn. a hercegi család tagjának, a rk. püspöknek és a miniszternek kijáró cím, megszólítás’.

kehe ~ (’-jje) fn. ’légzési nehézségekből, hurutból származó köhögés’. Nyavalás kehe, nem hagyod békömet egész éjjé. - Valamijjen fujtós kehe gyütt rá. - Kaptam valami kehét. Egész álló nap be nem át a szám. Fészt kehűtem. - Benne van a kehe [alattomos, rosszindulatú] Sz. Vö. OrmSz. 287

kékszilva kékszíva (-’jja, -’jjuk) fn. ’besztercei szilva (Prunus domestica)’. Ujjan vót má ja kis orcájja (ti. kisgyereké) afázástu, mind a kékszíva. L. hosszúszilva ua.

kelebólál ~ (kelebólász, kelebólájjon) i. ’rendsz. erős ütéstől felbukfencezik vagy felbukik’. Rá talátam ütni az éggyik lábára, röktön csak kelebólát [ti. bottal el139