Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

cát’. gyny. Kaparcsi, mind a vadmacska. - Kis kaparcsi! Kiszönné az embör szömejit.

kapásbor kapázsbor {-a, -uk) fn. ’gyenge minőségű siller (rózsaszínű) bor, melyből az uradalmi szőlőkapás és szőlőmetsző férfiak kaptak délben fél litert (nők nem)’. A kapázsbor csigér vót. Annak is monták. Attu asztán nem löhetött berúgni. L. csigér

kapásszőlő kapásszöllő (-jje, -jjük) fn. ’az uradalmi szőlőben szüretkor a levelek alatt elmaradt, vagy még éretlen, de későbben megért fürt, amely őszi bekapá- láskor a napszámosoké lehetett’. A vincellér mögengette, bogy ha maratt kapásszöllő, hogy az a napszámos leszöggye. Nem sog vót ám, ha egész nap ék kis cékkérré.

kapinya ~ fn. ’fából készült rövid- nyelű merítőkanál, mellyel vizet, moslékot, lisztet mernek’. Hoz lé két kapinya korpát! Vő. OrmSz. 278; SzegSz. I. 685; ZsNyj. 128

kápli káfli (-jja) fn. ’női fejdísz, selyemmel borított, keménypapírból készült hímzett kontyborító (a menyecskék számára)’.

Kapos ~ fn. ’a zselici nyelvjárásban Kaposvár megnevezése’. Vót a kaposi vásár, anyám oda hajtott hat sűdőt. - A kaposi kaszárnya, oda vagyok az égyezsbe bezárva. Nd. - A néném mindön áldott nap gyalog mont Ropóbu Kapozsba. A cukorgyárba dógzott. - Amim mögy az a hárságyi derék (ti. Kaposvárra vezető régi kocsiút) Kapósnak, a ropóji tetőn, hijják májig is betyárok uttyának.

káptalan ~ ’vmely katolikus egyházmegyében a kanonokok testületé, amely a főpapnak a szertartásokban és az egyházmegye kormányzatában segédkezik, földbirtokainak gazdálkodását felügyeli’, kny. Hetfehel fijam? Asz káptalan birtog vót. A

pécsi káptalané. Azokhol a cseléd má nem szüvessen szegődött. Vő. ÉrtSz. III. 746 káptalani birtok ~ fn. Vmely katolikus püspökség, érsekség tulajdonában lévő nagybirtok, uradalom’, kny. Legtovább a káptalani birtokon maratt fönn a méhészet. Nem is annyirán a mézér, hanem a gyertyákhol vijasznak.

kaptató ~ (-jja) fn. ’dombra, hegyre vezető útszakasz, meredek emelkedő’. Vót ék kaptató. Alikhogy azon a kaptatón fölértünk, nekierett a hó. -Bőszénbe vót ék kaptató, Kerékkötőnek is monták.

karácsonyi abrosz ~ (-sza, -szűk) fn. ’karácsony éjszakáján és napján asztalra terített ünnepi asztalterítő’. Nr. [A karácsonyi asztalra terített abrosznak mágikus erőt tulajdonítanak. Főleg epileptikus, görcsös gyermekbetegség, frász esetén terítik a beteg gyermekre gyógyítás céljából.] A Teri még ujjan karonülő kislán vót. Fokta ja frász. Micsinállunk, micsinállunk? Akkor a Tabakné, kivé étykonyhássag vótunk, ászt mondja: Édös Trészkám! Sémmi mást, mind karácsonyi abrosszá tericcsétök lé hama! Úgyis lőtt. Magáhó tért. Ládd még máma is mijjen dörék asszon.

karácsonyi asztal karácsonyi aszta (-la, -luk) fn. ’családi asztal, amelyet karácsony este mágikus céllal három abrosszal terítenek le’. Nr. [A karácsonyi abroszok alá vágó szerszámokat (kés, olló, kaszakő) helyeznek. Az asztal alá köteg széna, ostor, korbács kerül. Az asztalra helyezik még éjszakára azokat az ünnepi ruhadarabokat is, amelyet karácsonykor a család magára vesz.] Karácsonyi aszta nékün nem vót karácsony. Még itt Kapozsba is möktartom.

karácsonyi hallgatózás ~ hágatózás (-sa, -ssuk) fn. ’a jóslás egy formája, amelyből a cselédek meg akarták tudni,

136