Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K hogy a sors melyik irányba viszi őket, ha ismét hurcolkodniuk kell’. Mink cselédög vótunk, nem szégyüllöm. A karácsonyi hágatózást is möktartom. Bőved naptyán este, mikor má mindön késszen van, akkor összesöprök és a szemetet kiviszöm szeméddombra. És akkor mondom: jézus, Márija, Szent József! Tik is szögényög vótatok, a pusztába vándútatok. Néktök csillag mutatta jaz utat. Mutassatok gyeit nekünk is szögény cselédöknek, mere visz majd bennünket a sors!... Ugye ujjankor má sötétség izs van, mök csöndesség. Es akkor hügatózunk. Ahunnaj először a kutyaugatást mökhallom, úgy gondullom, ára visznek máj bennünket a szekerek. karám karány fn. ’az állatok tüskés ágakkal v. fonott sövénnyel elkerített, fedetlen pihenőhelye’. A kanászok a karány mellet fődbeásot putrit csinyátak. - A rédegdisznó télön is csak korányba vót. Vö. SzegSz. I. 691 karfa ~ (-jja) fn. 1. ’hídkorlát’. Gondul valaki itt ára, hogy jaj istenöm, hátjavittani köllene a hit karfáját, mer a jószág leesik róla? 2. ’a kocsi oldalát megszélesítő rúd, hogy arra több széna, szalma, vagy kéve férjen’. Vö. OrmSz. 281; ZsNyj. 128 karfás kocsi ~ (-jja) fn. ’4 db köny- nyű, hárs- v. fenyő rúdból készült, a kocsioldalra illesztett négyszögalakú keret, amely hosszanti és keresztirányban megszélesíti a kocsit’. Széna és gabonakévék szállításakor alkalmazzák, hogy több férjen a kocsira. Jó karfás kocsi széna gyutott a böntrü [halastó gátjáról], L. kocsi, karfás szekér karikára ~ hsz. ’négyágra befont és laposan a fejre csavart (hétköznapi cselédlány) hajviselet’. [így munka közben a hajfonat nem akadályozta őket.] ... zselici lány fölfésülli a haját. Én is fölfésüllöm karikára, rózsára... Nd. - Az öreg Jusicsné májig is karikára fésülli a haját. L. darázsfészek karikásostor ~ (-gya) i. ’rövid, sallangokkal díszített nyélre erősített, szíjakból, raffiából font hosszú ostor (a nyélhez közel fémkarikák vannak iktatva), használat közben nagy körívben kereng’. Nr. [A kanászok, gulyások, csordások és csikósok állatterelésre használt ostora, kutyabőrből maguk készítették. Ostor- pattogtatással jelzéseket is adtak, nyelét díszesen faragták.] L. csikós-, kanászos- tor. Vö. OrmSz. 281; SzegSz. 1.694 karikázik ~ i. 1. ’hordókarikát gurítva játszik’. 2. ’körtáncot jár (leánytánc)’. A lányok karikásztak, jáccottak. karikázó ~ (-jja) fn. ’zselicvidéki népi tánc, körtánc’. Nr. [Leggyakrabban nők táncolják körbeállva és hátul összefogózva.] Az én üdőmbe vasárnap a lányok mind éggyüd vótak. Karikázót táncútak, jáccottak. Nem ám mim mast, a legényökké párossan sétának. Jó löd vóna régön ! Ászt a lánt kiszótág vóna apusztábu. karikós ~ mn. ’kerek, kerekded, köralakú’. Karikós a vatkörtefa levele... Nd. Vö. OrmSz. 281; ZsNyj. 128 karikós teknő karikósteknyő fn. ’fából vájt kerekteknő’. Dagasztó ttam én naty karikósteknyő kalácsot. - A Vendé cigántu cserétem még liszté a karikósteknyőmet. karima ~ (’-jja) fn. ’vmilyen kerek tárgy pereme, széle’. A kanászkalap karimájjába acéldrót vót, úgy röndűték. Vö. OrmSz. 281; SzegSz. I. 694 karmol körmül, körmüll (körműsz, -ő, körműjjön) i. ’körömmel, karommal vkinek a bőrébe váj’. Né körműjj ám, mer mingyá belevágok a valagadba! L. kormoz. Vö. OrmSz. 282 karonülő ~ (fje) mn. ’járni még nem, de ülni már tudó (kisgyermek)’. Az én 137 I
