Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

[A juhászszámadó rendszerint egyúttal az anyajuhokat is őrözte.] Apám juhászszámodó vót a Föstetics grófékná, ajis szép ön faragott. L. számadó juhász ua.

juss ~ fn. ’örökség’. Mökkapta a jussát, azom vötték a tévét. - Úgy van ám, mind az éccéri embör monta: Ha nincs juss, akkor fuss [ti. ha nincs örökölt vagyon, többet kell dolgozni, hogy vagyont gyűjthessen v. megéljen]. - Neköm az anyám nem adót jussot. - Cselétházná nem vót juss, nem izs vót a rokonságba harag. Vö. OrmSz. 268; SzegSz. I. 666

J

jussol jussul, jussull (jussúsz, -ó, jussújjon) i. ’örököl’. Máj ezök jussullik a házat ha mökhalok é. - Márég má nagyba viszik a szerepöt, pejig még nem is jussúták a házat [ti. előre isznak a medve bőrére], - Emezök számútak rá, hogy máj jussának. Vö. SzegSz. 1.666

jut eszembe gyut eszömbe Szój. ’emlékszem rá’. Gyut eszömbe, ujjan kis lám vótam. Edösapámhó sokszor bekopoktat- tak éjjé a betyárok. - Gyut eszömbe, mikor Szentögyedrü [Szentegyed-pusztáról] hurcúkottunk...

132