Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

hí

igásló ~ fn. ’teherhúzásra, mezőgazdasági munkára használt ló’.

igásökör ~ fn. ’járomba fogott ökör, szekérhúzásra betanított tinó’. Vót, hogy éty pusztába negyven-ötfen igásökör izs vót.

igaz ~ mn. ’a tényeknek megfelelő’. Úgy mondom mind igaz: vót jó intéző is. De ászt akkor hama étessékűték [ti. az uradalom nem alkalmazta].

igli ~ (-jje) fn. ’lókapa, egy lóval húzott, 3 kisebb csúszókapával felszerelt eke, mellyel a kapásnövények sorközeit gyomtalanítják’. [Egy ember fogja, mint az ekét. Meggyorsítja a kézi kapálást.] Könnyüt kis iglijjüg van. L. igliző. Vö. OrmSz. 250

ijesztő ijesztőlék (-öt, -ök, -tye) fn. ’madárijesztő: szarvas és vaddisznó elvesztésére, a mező szélében elhelyezett tárgy (rongybaba, kátrányos rongy, botra akasztott rossz edény, üszkös fatörzs stb.)’. A vadak naty kárt töttek ahunn erdőség vót. A kukorica szélibe ijesztőléköt raktunk. De ha az a büdös álat mögszokta, attu séfét. Vö. SzegSz. I. 631

illet ~ (-öt, -ök, illettye) fn. 1. ’nadrág v. alsónadrág elülső nyitott és ágyék része, ülepe’. Akárhogy is húzogatom, illedbe szűk ez a nadrág. Kidörzsülli az ágyékomat. 2. ’a férfinadrág elől gombolható része, slicc’. Gombád be az illetődet!

illet ~ (-ök, illecc, -ő, -öl, illessön) i. ’megérdemel vmit’. Nem illetők annyit, hogy aszontág vóna, hát eb vaty kutya, gyüjj el tés [te is] ? L. megillet. Vö. OrmSz. 251; ZsNyj. 124

illő-füllő ~ hsz. ’tessék-lássék’. A kőműves csak üllő-füllő csinád valamit, és kért szászhuszforéntot.

inas ~ (-sa) fn. ’a földbirtokos kastélyában, földesúr körüli személyi teendőket (öltöztetés stb.) ellátó fiatal férfi, belső alkalmazott, a komornyik segítője’. A grófnak vót inassa.

inda hinda (’-jja) fn. ’tökinda, uborkainda’. Akkora hindájja van a buborkának má, hogy nem lőhet koszté járni. Mégis allig van rajta. Vö. OrmSz. 252

ing üng, ümög (-öt, -ök, ümmög'gye) fn. ’férfiing’. A cseléd dógzónap kékföstő üngöd vött rá. - Jó ümög van rajta [ti. jó kedvében van]. Szőj. Vö. OrmSz. 253; SzegSz. 1.635; ZsNyj. 124

inspektor ~ fn. 1. ’ált. felügyelő, ellenőr’. hiv. 2. ’uradalmi intéző’, rég. gúny. Neköm nem köll inspektor a hátom mögé. Tésfoggyá kapát és hajcst ki a sort! [ti. Ne nézegesd a hátam mögött, hogyan dolgozom, hanem fogjál kapát és segíts egy sor növényt végig megkapálni!] Vö. ÉrtSz. III. 508

intéző ~ (-jje) ’1910 utáni időben 1945-ig agráfőiskolát végzett gazdasági szakember’. Szoc. [Úrnak számító uradalmi alkalmazott, a majorbeli mezőgazdasági munkák legfőbb irányítója. A cselédeknek parancsolt, ő fogadta és bocsátotta el őket. Havonta pénzben fizették, ezenkívül meghatározott mennyiségű terményt kapott, saját állatait (6 tehenet, 30 db disznót, 1 pár lovat) az uradalmi takarmányból a cselédek etették. Ezenkívül külön házkörüli cselédje: mind- önöse és háztartási alkalmazottja volt. Megszólítása: Tekintetös úr!] Az intézőnek kapátfőggye nem vót. Szározbért [kész terményt] kapott. Az intéző nagy úr vót. Kérőm. Ha nem teccöt neki valaki, kiadót rajta [elbocsátotta]. - Az intéző mind összejáccott a csöndérökké, szógabiróvá. Haha! Nem töhetött ám a cselét panaszt. Jó löd vónaEVö. ÉrtSzó. III. 515

ipa ~ fn. ’após’. Em mindék kigyüttem [megértettük egymást] az ipámmá. -Ak125