Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
I,í idénymunkás idémmunkás (-sa) fn. ’egy évnél rövidebb időszakra (rendsz. 6 hónapra) szerződtetett mezőgazdasági munkás’, hiv. L. summás, hónapszámos, hónapos, munkás ideszegődik ~ (ideszegőcc, -ő, -öl, ide- szegőggyön) i. 1. ’vhova cselédmunkára szerződik’. Huszonnyódzba ideszegőttem Koplallóba. 2. ’vkihez hivatlanul hozzácsatlakozik, hozzátársul (ember v. állat)’. Ideszegődött em macska. - Halli-é? Un ném, ez a kutya ide akar szegönni. ide topp, oda topp ~ Szőj. ’vhol épületben ide-oda járkálva tesz vmit’. fám. Eggész nap ide topp, oda topp! Nem csoda, ha fájnak a lábajim. idomtalan édontalan mn. 1. ’formátlan’. De édontalan kapanyelet csíny át ké! 2. ’naplopó, semmirekellő’. Maga szóbaáll évvé az édontalan embörré? - Nagyon égy édontalan ura vöt. Vő. OrmSz. 113. édomtalan idő üdő (üdeje, üdejje) fn. ’vihar’. Utonéri az üdő [ti. eléri a vihar]. Mögajátam, hogy mönnyünk segitteni, de utonérd bennünket az üdő. - Ere ja nagy melegre gyün valami üdő. Vő. OrmSz. 248 időfelmondás üdőfőmondás (-sa) fn. ’a cselédek munkahelyről való elbocsátása, február 23-án késő délutáni órákban’. Ha vöt ujjan jószándéku intéző, hot tekintötte valamibe a cselédöt, akkor korábban, a délelőtti órágba möktartotta má az üdőfőmondást, hogy mindönki möhessön a könyere után. L. felmondás, elbocsátás, szólítás időközben üdőközbe hsz. ’február 23-26 kivételével más időben’. Szoc. [A cselédek munkaszerződése egy évre szólt: április 24-től a következő április 23-ig. Új munkahelyre szerződni csak az üdőfőmondás napja után, február 23-26-ig lehetett. A más időben, vagyis üdőközben elbocsátott cselédet az a súlyos csapás érte, hogy másutt nem fogadták fel, s így munkanélkülivé vált, falusi árendásházba költözött és zselléré vált.] Attu röttögöt mindön cselét, hogy üdőközbe főmondanak neki. Jajkeservezs vöt annak helet taláni. Mök fiam! Össze is foktak az urak. Ha látták, hogy mi van Írva a levelibe, nem is fogatták mök, hogy a többit izéjják..., hogy azok né lázonggyanak. L. időnap előtt iga ~ ('-jja) fn. 1. ’járom’. A tinó vöt három éves, mikor igába fogták. 2. ’vkire súlyos teherként nehezedő életkörülmény, robot’. A család is huszta az igát. - Id vám még a körösztapám, májig is élő embör. Mök tuggya mondani, hogyan husztunk az igát. Vő. OrmSz. 249; SzegSz. I. 628 igásállat igásálat fn. ’mezei munkára, vontatásra használt ló és ökör’. igás béres igázs bérös (-se) fn. L. béres, szekeres béres, kétökrös béres, négyökrös béres. ua. igáskocsi ~ (-jja) fn. ’teherszállításra használt, lóvontatta uradalmi kocsi’. L. kocsi igáskocsis ~ (-sa) fn. ’lófogattal szántó, vető, teherhordó munkát végző cseléd’. Az igáskocsisok előb mögötettek azér mind a bérösök. L. kocsis 124
