Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
H halosztályozás halosztájozás, halosz- tálozás fn. ’a kihalászott halak nagyság szerinti szétválogatása’. ...az át a halastóná halosztálozázs vót. haltészta ~ (’-ájja) fn. ’tepsiben sütött hengeralakú, kelt kalács dióval, mákkal töltve’. [Egy tepsiben két tekercs fér el.] Jába van akármijjem finom cuknis sütemény, én azér csak a haltésztájér élők. Főlek, ha kemöncéhe sűtt. L. hosszúkalács hallgatolózó idő hágatolózó üdő fn. ’az esőt, vihart megelőző szélcsendes idő, vihar előtti csend’. Hágatolózó üdő van, allikhanem esik máj. Jó lösz hazamönni. hályog álog (-gya) fn. ’ a szemet borító homályos betegség, szürkehályog’. Álogesött a szömömbe... Nd. - Álog vót a tehén szömin. A Hegedűs csordás a szömibe üjegreszelékötfujt. Attu möggyógyút. hamusbetyár hamuzsbétyár (-gya) fn. ’hamuzsírt készítő erdei munkás’, elav. ritk. Nr. [Az erdőben a fát nagy máglyákban elégették. A hamuját vízben áztatták. A leszűrt tiszta vizet gödrökben elpárologtatták. A visszamaradt szürkésfehér, zsírszerű anyag a hamuzsír v. kalamáz. Kocsikereket kentek vele, üveggyártáshoz és szappanfőzéshez használták. A hamuzsbétyár nem volt olyan kötött viszonyban az uradalommal, mint a cseléd, szinte félig betyár életet élt.] Márcodón - szokta meséni az örek Tabakné - a Cigánkutná laktag valamikor a hamuzsbétyárok. L. kalamáz hamus iskola ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’hely, ahol az iskolába nem járó gyerekeknek régen az írástudó idősebbek a talajon elsimított hamuban tanították a betűvetést’. tréf. Én oskolába nem jártam, de óvasni azér tudok. Az igaz, hogy Írni csak a nevemet. (Ha nem járt iskolába, akkor hogyan tanulta meg a betűvetést Imre bácsi?) Hát, kérőm a hamus iskolába. Úgy montuk valamikor. hamuszínű hamuszünü mn. L. hamuszürke. Vő. SzegSz. I. 563 hamuszürke ~ mn. ’a hamu színére emlékeztető szürke színű’. L. hamuszínű hándál ~ hándáll (hándász, -ó, hán- dájjon) i. 1. ’felforgat, felborogat’. Vala- möllig disznó hándál a keritézsbe [felborogatja a vályút], 2. ’hánykolódik’. Egész éjjé hándáta magát agyerök, valami bájjá van. 3. Vmit a másik szemére hány’. A végin ászt is hándáták, hogy övöt nálik. - Egész nap hándát. Ki az Isten érdöme birgya hágatni békességé? L. hándállódik, felhándál hándálódik -hándállódik (hándálócc, -ó, hándállóggyon) i. ’folyamatosan vmit a másik szemére hány’. L. hándál, felhándál. Vő. OrmSz. 215 hangya hanygyál fn. ’(Formica)’. Nr. Bozsognak [nyüzsögnek] a hangyálok, löz valami rossz üdő. - A szennygyörnap előtti hanygyál, amöllik lének mönt a hombu [hangyabolyból] a fődre, asz rátötte a tehén hátullára. Az a tehén atta lé jó a tejet [ti. könnyű volt fejni]. Vő. OrmSz. 215 hapapéroz ~ (-zon) i. 1. ’handa- bandázik, lármásan veszekszik’, rosz- szalló Ötté rossep, hapapérozott akkor a segéttiszt. - Ha valaki nem csókát kezet a bárónénag, vagy létégöszte a kutyájit, röktön hapapérozott. 2. ’hangosan, lármázva védi az érdekeit’. 3. ’táncol, lármásan mulat’, rossz. Uramfija! Röggelik hapapérosztak a bálba. Vő. OrmSz. 216 haragospiros ~ mn. ’sötétpiros, inkább bordó felé hajló szín, méregpiros’. Egész haragospiros virág’gya van. Tucc anni bujt ást? haragoszöld haragozs’ződ mn. ’sötétzöld’. A szoknyám haragozs’ződ szö- ved vót. 113
