Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

G

Mind az éccöri embör monta: Ageribens ló kehös is. L. girhes, gercsula, gerdáncs. Vő. OrmSz. 186. geribes

gerendás kút ~ L. boronás kút ua. gerezd girizd (-öt, -ök, girizgye) fn. ’a fokhagyma és a narancs természetesen elváló, könnyen elkülöníthető része’. Ha valakit bántya a vére, ögyék néhán girizd fokhajmát. - Neköm is aggy ég girizd narancsot! Vő. ZsNyj. 108; OrmSz. 186; SzegSz. I. 505

gerezdes bársony girizdözs bárson fn. ’kordbársony, bordázott szövésű bársony’. Csinyátattam girizdözs bársombu akkor én én nadrágot. - Jobban ezök a sokécok szeretik nagyon a fekete girizdözs bársont.

gerincei görincül, görincüll (-ök, gö- rincűsz, -ő, görincűjjön) i. 1. ’a földön akadozva csúszik’. Huszta, csakúgy göríncűt a zsák! 2. ’akadozva gurul’. Légörincűtem a kutkáváru, bele a pocsétába.

gersli ~ (-jje) fn. ’hántolt árpa v. búza’. Drága a rizsa ? Nem is lőhet kapni. Jó lössz a hurkába lányom a gersli is. Vö. SzegSz. 1.506

gezemice ~ (-jje) fn. ’giz-gaz, vegyes gyomnövényzet’. ...összeszödöt min- dömféle gezemicét, abbu csinyát téját. - Abba a nagy gezemicébe veszött el a későm. Vö. OrmSz. 186; SzegSz. I. 506

gica ~ ('-jja) fn. 1. ’tojáshímező pálcika: kis fanyél, rajta keresztülkötve a cipőfűző fém vége, viaszba mártva rajzolják vele a húsvéti tojást’. Gicával. Régön tuttam dopköteles, kákámpillés mintákat is rajzúni. 2. ’kondorszörű disznó’, rég. Kövér, mind a gica. Szh. Vö. OrmSz. 186 gilice ~ (-jje, -jjük) fn. ’erdei gerle (Streptopelia)’. Babámat sirattya ja gilice madár. Nd. - Bujtár vótam, még gyerök. Hogy lögyön hozzá kedvem, az öreg (ti. a

pásztor) möktanitott, hun fészkének a gilicék, mög mindön. Ahun röggé korán szól a gilice, ott a fészke jis. - Öregapámtu kaptam égy gilicét kalickába.

gilvagomba gíva, géva (’-jja, -jjuk) fn. ’laskagomba’. A gíva ja szilfát szereti az erdőbe, vagy ha van rehűd dijófa. Ha vót esses üdő, egész nyáron termött. De, aki tutta pásztor, asz titkúta, nem árúta jám é másnak a világér se.

girhes görhes mn. feltűnően sovány, kiálló csontú (ember v. állat)’. Görhes malac. - Görhes ló. - Kijé ez a görhes kutya? Itt ólákodik az udvarba. L. gerebens, gercsula, gerdáncs. Vö. OrmSz. 187; SzegSz. I. 507; ZsNyj. 110. görhes

gizi ~ (-jje) fn. ’a kisgyermek első foga’, gyny. Mutazsd a kizs gizidet! Vö. OrmSz. 187

gólya gála, gója 1. ’fehér gólya (Ciconia ciconia)’. 2. ’az uradalomban használt, a gémeskúthoz hasonlító emelőszerkezet (szalma, gabonakéve, széna kazalra való felemeléséhez)’. Nr. [Majorbéli mesteremberek készítették, egy csigaszerkezettel, lóval huzatták magasba.] A góláná dógosztunk, mikor a kis Danes Józsit fővitte a gála és mökhát.

gombócleves ~ (se) fn. ’rántottleves, benne kukoricalisztből gyúrt gombóc’, rég. Főképpen reggelire főzték.

gombosvilla gombozsvélla (’-jja) fn. ’hatágú vasvilla, melynek a hegyén gomb volt, használták répa- és krumpli rakodásakor’. [Az uradalmi kocsihoz, szekérhez tartozó szerszám volt.]

góré ~ fn. ’lábakon álló, oldalt lécből ácsolt, 15-20 m hosszú, 3-4 m széles, fedeles épület, az uradalmi csöves kukorica tárolására’. A górékná csuzlisztunk a verebeket. L. kukoricagóré. Vö. OrmSz. 189

105