Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

G

gornyadozik gurnyadozik (-Ó, -ol, zon) i. ’(ember v. állat) lappangó v. lassan pusztító betegségben, magát összehúzva, meggörbedve sínylődik, gyengélkedik, betegeskedik, kornyadozik’. Gurnyadozik a baromfi ére-ára. Csak nem lösz rájug valami vész? Vö. OrmSz. 189

göbe ~ (’-jje) fn. ’anyadisznó’.Eszökött a Siska gäbe, kilenc malaccáva. Nd. - Tarthatott a cseléd égy góbét a malaccáva, de csak hat hónapos korájig. Akkor a sűdőt má é köllötött anni. - Görög [üzekedik] a göbe.Vö. OrmSz. 183; ZsNyj 110

göbölyös gűbölös (-se) fn. ’uradalmi cseléd, aki a hizlalásra fogott uradalmi marhákat gondozta’. Vof ujjan hel, hogy a csirázs [fejőgulyás] vót a gűbölös is. - A Miskánk gűbölös lőtt, a bankosokná szógát.

göbörcös ~ mn. fagy v. szárazság következtében megkeményedett göröngyökkel teli (út)’. Nem lőhet mesztéláb járni ezön a göbörcös utón. Vö. OrmSz. 190; ZsNyj. 110

göcs ~ (-öt, -ök, göccse) fn. ’fatuskó, fatönk, görcsös fadarab’. Nr. Ahá legény ök kotyúni járnak, oda göcsöd visznek. Azom monygyák a kotyullást. [lucanapi köszöntést]. Vö. OrmSz. 190

göcsejes göcsejös mn. ’dombos’. Az a zselici határ ujjan göcsejözs vót. Montág: dombos. - A Zselicség göcsejös vidék.

göcsörtös ~ mn. ’bütykös kérgű, girbe-gurba (fatörzs, bot)’. Mit akarsz te avvá ja göcsörtös bottá? - Göcsörtös, öreg borocfa át ott.

gödörág ~ (-of, -ok, -gya) fn. ’kisebb völgyelágazás’. Égy gödörág vót, túsó parton lakott az ellenőr.

gömböspapír gömböspappir (-gya) fn. ’újságpapír’, gúny. Gömbös idejjébe keszték föl az ujsákpapirra, hogy gömböspappir. Abba sodorták a cigáréttát. Nem tellöt mindönkinek cigáréttapappirra. Abba az üdőbe má kezdőt jobban talákozni hellé-közzé újság a pusztába. Mer nem óvastunk újságot. Nem is szüvéték az urak ászt a cselédöt igöm mög, aki talán óvasott újságot.

gönc ~ (-ök, -öt) fn. ’olcsóbb ruhaféle, ruha’. Ere járt szögem Margit. Kizs göncét szorid-gatta a hóna alatt. - Ha az a cselédembör é tudott anni kis jószágot, árábu dobott göncöt a gyerökök nyakába. Vö. OrmSz. 191; ZsNyj. 110

göngyölget gyónygyórget (-ök, -ő, -öl, gyönygyörgessek) i. ’vmi puha, hajlítható anyagot, ruhafélét, papírt, növényt a kezével gyűr, összegyűr’, rossz. Mökfeletközött-é, mi-é? Ászt a pappirt összegyönygyörgette a kezibe. - Mérgyöny- györgetöd a terittőt?

görbecsipke ~ (’-jje) fn. ’pamutból v. selyemből szőtt, cikcakk vonalú, ruhára felvarrható szegély, dísz, farkasfog csipke’. A bekötős rétlire [blúzra] görbecsipkéd várták dógzónap a cselédlányok.

görhöny ~ (görhönt, -ök, -nye) fn. ’kukoricalisztből készült töpörtyűs pogácsa’. Nr. A kukoricalisztöt léfórásztunk és a zsirajjábu [zsírosedény alján lévő törpörtyűs zsírból] jócskán bekevertünk. Tenyér közöd gömböcöt formáztunk. Asztán az asszony ék kicsit mögnyomta a tenyerivéjé. Laposra. Ujjunkä a közepibe likat nyomtunk. A rembe [sütőben] kisüt mind a pogácsa. Fujtós été vót a görhöny, halod-é?\ö. OrmSz. 191. görhü

görög ~ ('-gyón) i. ’az anyadisznó üzekedik’. Görög a göbe, dufájja [a fejével lökdösi] a másikat. - Görgött a fekete göbe. Szót a kanász. Vö. OrmSz. 191; ZsNyj. 110. begörög

göthös ~ mn. ’köhögéssel járó betegségtől sokat köhögő (ember v. állat)’. Azokat a göthös malacokat árújja? - Tavasszá göthözs vagyok.

106