Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

G

gácsmál ~ gácsmáll (gácsmász, -ó, gácsmájjon) i. ’ócsárol, becsmérel’. ... amöllik cselédre rátört [akire neheztelt] a gazda, ászt akkor annyirán gácsmáta az intéző élőt, hoty kiattak rajta [elbocsátották]. Vő. OrmSz. 180

galagonya gelegunya fn. ’(Crataegus monogyna)’. A vaggyümőcs jobbára akkor vót jó, mikor má a dér mökcsipte. Szőtték a gelegunyát is. Évótak rajta [ti. azzal táplálkoztak] a gyerökök. Vő. OrmSz. 181; SzegSz. I. 491

galambszürke galampszürke mn. ’kékesszürke színű’. Jó át nekijje az a galampszürke kalap. L. galambszínű

gángó ~ mn. ’nyúlánk, nyurga növésű. gúny. Ujjan nagy gángó gyerög vót má akkor az onokájja. - Vannak ezök a gángó kokasok, levág’gyung belülük. Vö. OrmSz. 182

gánica ~ ('-jja) fn. ’főtt krumpli és liszt keverékéből főzött pépes étel’. Isten bocsássa mög! De am más se tudót főzni, mind gánicát, mög gánicát. - Hát halod-é? Ha hajmás, tejfölözs zsírrá jó leöntik, nem is rossz a gánica. L. dödölle. Vö. OrmSz. 182; ZsNyj. 108

gásperec ~ msz. ’csintalan fiúgyermek megszólítása’, (német, lengyel, szlo- vák> Kasperi) Mire kóboloktá gásperec?

garabonciás ~ fn. ’vihart, jégverést okozó mitikus lény’. Nr. A garabonciás kódisembör képibe járt. Hanemkapot tejet, ujjan üdőt adott, hogy ék-főd égybeszakatt. - A Skinyár Jóskának az annya. Az adót neki tejet a garaboncijásnak. Úgy monta akkor nékijje, hogy másnap né engeggye ki a

jószággyát mer nagy víz lössz. Vö. SzegSz. I. 497; ZsNyj. 107. garabanciás

garmada ~ (’-jja) fn. ’nagy mennyiségű gabonahalom’. Éggyik innejfelü vót, a másik túfelü vád garmada. Ászt mindön nab, de mindön nap forgatni [ti. hogy a gabona be ne fülledjen]/Vö. SzegSz. I. 498 gazda ~ (’-jja) fn. ’legmagasabb rangú cseléd a majorban, aki az intéző v. más gazdatiszt utasítása alapján parancsolt a cselédeknek és a majorban minden gazdasági munkát közvetlenül irányított’. Szoc. [Bére két és félszer annyi, mint egy béresé. Lakása többnyire kétszobás, pad- lós, fedett mennyezetű konyhával.] Este nyóc órára bemönt az irodára a gazda, az öregbérös, csősz. Mökkapták a röndülletöt [utasítást a másnapi munkára]. - Lányok dógozzung, gyün a gazda! - Ha az a gazda fét az urasáktu, né aggy úristen! [Ti. az uraságtól való félelmében hajszolta a cselédeket.] L. majorgazda, pusztagazda gazdaság ~ (-’gya) fn. hiv. ’többszáz v. többezer holdas uradalmi nagybirtok, melyhez gadasági épületekből, urasági- és cselédlakásokból álló major tartozik’. [Gazdaságnak főképpen a bérlők kezében lévő uradalmakat hívták.] Ha köllött az embör, akkor az a gazdaság mökfogatta. - A szemmártonyi gazdasák hirözs vót valamikor. - Még a báróéké vót Szemmártony, a lukafai gazdaság is hozzátartózott. L. major, puszta, uradalom, bérgazdaság. Vö. OrmSz. 184

gazdasági ~ mn. ’vmely uradalommal, majorral kapcsolatos, odatartozó, ott lévő v. ott alkalmazott, vmely ura103