Horváth János Milán kiállítása (Kaposvár, 2009)

Önéletrajzi töredékek

gon olvasta a klasszikusokat. Szép termetével, fekete hajával, erős szemöldökével úgy festett, mint egy francia színész. A Balaton legjobb vitorlázóinak egyikeként tengeri versenyeken is részt vett. A kórházban apásan pátyolgatott bennünket, de őt jobban leverte lábáról a mandulaműtét, mint minket, kicsiket. Attól kezdődően megszűnteka lázálmaim...

A futballcseleket Jenci tanította meg, aki házunk cigányzenész családjának legifjabb fia. Az apja, Kukec bácsi kontrás volt az Ipar Vendéglő bandájában. Mankóval közlekedett, mert a reumától alig tudta mozgatni fájó végtagjait. Volt egy kiváló prímás fia, de a bokszoló fiára még büszkébb volt. Kukec Jancsi az ötvenes években sztárként aratta az érmeket Kaposváron. Ha kikapott az ellenfelétől, édesanyja jajveszékelt a nézőtéren. Dózsás sportolóként felvették rendőrnek. Jenőt bőgőzni tanította meg az apja, de az beállt jazz-együttesbe. Kukec bácsi a bejárati ajtóba ülve napozott. Én a lépcsőjükön ülve hallgattam pikáns kalandjait. Önmérsékletet tartott, hogy ne rontsa meg a gyerekeket. Ha anyám megkérdezte, mivel nevettetett meg olyan nagyon az öreg, a halandzsázásával - mondtam. Jókedvében néha rákezdett az értelmetlen szavak ritmikus skandálására: pippra - föddre, onnyámmáré - és a mankó hegyével kopogott hozzá...

A vén kujon felhívta figyelmemet a nőkre. Az ötvenes-hatvanas évek kaposvári utcáiról össze tudnék állítani Fellini módra,„nyolc és fél" meghatározó szerepet játszó női karaktert.

Udvarunk szépe, Mucika a belvárosi motorversenyek egyik győzteséhez ment feleségül. Pedig másba volt szerelmes. Hirtelen dacból született elhatározás siklatta ki korábbi boldogságának diadalmenetét. Nagy lelkierővel és kötelességtudattal nyomta el magát. Vízként nyelte a legégetőbb szeszt, de csodás józansággal viselte el a sclerosis multiplex bénító, gyilkos terjeszkedését...

A piacon lehetett látni Sáfrány bicikliszerelő fekete hajú, dekoratív, olasz temperamentumú feleségét. Úgy tudott közlekedni a kofák között, mint Gina Lollobrigida a filmeken. Mindene megvolt hozzá. A piac több szót érdemelne, mert anyám kezébe kapaszkodva, alulról nézve alig láttam át a tömegen. A sok tyúk és vergődő lúd közt ott kérege- tett a légnyomástól sérült ember, aki a sokktól süketté vált és rángatózott. A piac karakteres figurája volt a lúdtalpas járású, borostás Talpi. Csak a szája bal sarkát nyitogatva, rekedten rikácsolt: rovarirtót tessék, itt a rovarirtó, kutyából, macskából ki a rovart!

A belváros legismertebb,„fellinis" szereplője a szőke, valaha gyönyörű, negyven-ötvenes Elvira. Szerelmi bánattól veszítette el az eszét. Színesen, virágokkal, szalagokkal felcicomázva, hóbortosán öltözködött. Nagyon aranyos volt. Fitos orrocskáját kislányosan fennhordva járt-kelt széttárt karokkal. Élénken rúzsos, kicsi száját magas hangú, de nem fülsértő csacsogással mozgatta. Mindenkit kedvesen, becézgetően szólított meg. Őrülten áradt belőle a szeretet. Női tartását, ápoltságát és jó modorát megőrizve kedves bókjaival halmozta el az utcán elé kerülő szép férfiakat. Apám is részesült belőle. Elvirához képest mi,„normális"emberek szürke ruháink alatt nyomott kedélyűek voltunk. Az ő szabad derűjéhez fogható zabolázatlan szellemiséget később, mint muzeológus, Rippl-Rónai kukoricás stílusú festményeiben ismertem fel...

A környék cigányzenészei néha összegyűltek a mieinknél. Sokat adtak a jó megjelenésre. A legszebb menyecskét, Pucerka Stefit királynőként tisztelték. Karcsú volt, mint a nádszál. Boát és ékszereket viselt, tűsarkú cipőben meg-meg- bicsakló bokával lépegetett az úton...