Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

vakációit ezután is a Róma villában töltötte. Az este leszállta előtt azonban, Pubi előkerült. A következő kép, amelyre emlékszem - másnap reggel történik. Józsi bácsi reggeli után, kiküld kettőnket a kertbe sétálni és „beszélgetni". Ez a beszélgetés nehezen indult meg, mert pajtásom egy szót sem tudott franciául, én pedig szintén egyetlen szót sem értettem magyarul. Látom magunkat, ahogy félszegen és nem is nagyon nagy kedvvel mutogatjuk egymásnak az elénk kerülő tárgyakat, fákat, virágokat, kutyákat, tyúkokat stb. és ő magyarul mondja a nevüket, én pedig franciául. Ez volt az első magyar leckém. Valószínű, hogy sok ilyen követte, mert aránylag hamar megtanultam annyit, hogy a Maris nevű szakácsnővel már mertem is be- Rippl-Rónai József: Anella (Kisöreg), szélgetni. Ellenben Józsi bácsiék 1912 k. RRM jelenlétében nem mertem magam produkálni. Egyszer azután, az ősz felé, Józsi bácsi, aki folyton biztatott, kifogyott a türelemből és éppen Maris előtt kezdett szidni, hogy ilyen lusta, értelmetlen vagyok, hogy ennyi idő alatt sem tanultam meg beszélni - Maris védelmébe vett és mondta, hogy dehogynem tudok, vele egészen jól elbeszélgetünk a konyhában, ahol sokat kuktáskodtam. Aznap délután azután nem volt menekvés. Józsi bácsi a térdére ültetett a kályha melletti karosszékben és egy könyvet nyomott a kezembe, - úgy emlékszem Andersen meséi voltak - hogy olvassak és fordítsam franciára. Úgy látszik, ment a dolog, mert ez időtől kezdve Józsi bácsi már majdnem kizárólag magyarul beszélt velem és tanított. Amikor azután egy év múlva a budapesti Erzsébet Nőiskolába kerültem, a magyar beszéd - bár nem volt még tökéletes, - nem okozott már nagyobb nehézséget. De még nem tartunk ott. <§^ 23 Ф%