Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Itt, bár sorrendben nem ide tartozik, mert a későbbi években történt, Ady betegsége idején, felkerestük őket Veres Pálné utcai lakásukon, Lazarine néni, Józsi bácsi és én. Csengetésünkre az Adyról írt biográfiákból ismert Vojnica nyitott ajtót és vezetett bennünket Ady hálószobájába, akit elég rossz állapotban, az ágyban ülve találtunk. Lazarine néném érdeklődésére, hogy Csinszka hol van? Azt a választ kapta, hogy rajzórán van Márffy Ödönnél. Majd egy óra hosszáig ültünk ott és beszélgettünk, de miután láttuk, hogy a beteg elfáradt, búcsút vettünk tőle és eljöttünk. Józsi bácsi, alig értünk ki az utcára, méltatlankodva megrótta Csinszkát, hogy ilyenkor, mikor ilyen beteg a férje, rajzórákon jár az esze. Abban a pillanatban furcsának tűnt fel részemre ez a kifakadás - ez időben kezdődött viszonya a későbbiek folyamán Zorkának nevezett modelljével - de felháborodását mindketten helyeseltük. Most vissza kell kanyarodnom az iskola tanulmányaim idejére. 1915. szeptemberétől ismét az intézet félbennlakója lettem. Most azonban a budai műteremlakásban laktam, onnan mentem minden reggel az István úton lévő iskolába. Erről nem írok sokat, inkább elmondom, hogy ez évben rengeteget dolgozott Józsi bácsi. Főleg portrékat festett - közéleti személyekről, Adyról, Csinszkáról is. Ezt a két pasztellt nekik ajándékozta. Szerintem igen hasonlított mindkét portré. A későbbi évek folyamán, mikor Adynéből Márffyné lett, úgy a Dráva utcai, valamint a Diósároki lakásukban meglátogattuk a házaspárt. Feltűnt nekem, hogy egyik képet sem látom a falon a sok egyéb kép között, azonban amikor átmentünk a másik szobába, láttam, hogy az ajtó mögött szinte eldugva, ott lóg mind a két arckép. Lazarine nénit ez a felfedezés nagyon bántotta. 84 Rippl-Rónai József: Ady Endre Kaposváron, 1909.