Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
ugyanazon a helyen, még ott lógott Józsi bácsinak egy három személyt ábrázoló pasztellje - sajnos csupa füst és penész lepte állapotban. Ez a kirándulás zárta le svájci felejthetetlen tartózkodásunkat. Most már a főcélunk nem volt más, mint hogy a viszontagságos életünket az idegekre oly jól ható tó partján lévő szép lakásunkban vagy a kertben kipihenhessük. Akkor úgy tűnt fel előttünk az egész, mint egy rémes színházi jelenet, amit egy igen jó író írt meg. Dráma elöl, hátul pedig vígjáték. A darab eleje elég mulatságosan indult Párizsban, a vége pedig jómódban, jókedvben itt Svájcban. Itt nem is láttunk mást, mint jókedvű gondtalan embereket. Azt hihettük, hogy csak álom az egész világháború. Az egész kalandnak, ha így nevezhetem - és annak is, hogy csak később tudtunk hazamenni - én voltam az oka. Mint francia leány, hogyan is jöhettem volna Magyarországra? Vevey-ben várnunk kellett a külügyminiszteri engedélyre, ami nélkül elindulnunk nem lehetett. Ha rosszul tanultam volna, a budapesti intézetben rossz bizonyítványt adtak volna a tanárnőim, akkor nem kaptam volna ajándékul Józsi bácsiéktól, hogy négyévi távollét után ismét szülőhazámba - drága apámhoz és közelállóimhoz mehettem volna. Ha ez nem történik, akkor Józsi bácsinak egy haja szála sem görbül meg, mert kaposvári otthonában szépen tovább festegette volna a képeit. A sors azonban másképpen döntött és ezt át kellett élnünk! Hazajövet sok szebbnél szebb vidék suhant el mellettünk. Ha házakat, embereket tönkre is tesz a háború, a föld megmarad, a természet pedig dolgozik tovább. Reggel Bécsbe érkeztünk, ahol két napot és két éjjelt időztünk. Nagyon eleven életet találtunk itt. A Práterben sok ezer kedélyes ember uzsonnázott, mulatott. Katonák és civilek. Ha nem olvastuk volna az újságban, hogy a Kárpátokban 120000 orosz pusztult el, hát bizony azt hihettük volna, hogy vége van a világrendítő háborúnak. Most már csak a mulatság van hátra. A második éjjelt részben már a hajón töltöttük, úgy jöttünk Budapestre. Ennél szebb, tisztább, kellemesebb utazást el sem lehet képzelni. Tizenkét óráig tartott, és ez volt éppen a jó. Mert minek is sietni? 80
