Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

zott, aranydíszítésű pianínón. Érdekesség szempontjából megemlítem, hogy a szobákban, ahol megfordultam, nyolc zongorát olvastam össze - a zeneteremben kettő is volt. Ott tartózkodásunk alatt két ízben is elmehettem hangversenyre. Ilyenkor gazdag büfé állt a vendégsereg rendelkezésére. Az első hangverseny emlékezetes maradt számomra. Ugyanis ekkor hallottam először életemben a nagy zongoravirtuózt, Sauer Emilt, aki a háziasszonyt végtelenül szerette. Gyakori vendégünk volt és szívesen játszott négykezest Roussynéval. Egyébként Roussyné zenetanácsadója a külföldön jobban ismert magyar zongoraművész, Szánthó Tivadar volt. О tanította a leányát is, aki szintén nagy zenerajongó volt és akkor már nagyon jól játszott. Sokszor mentünk Montreux-be a jégpalotába, ahol May a fivérével korcsolyázott. Én csak néző voltam. Territet-ben felkerestük K. X. Roussel-ékat is. Roussel, a híres művészegyüttes kevésbé emlegetett tagja, aki igaz nagy örömmel látta viszont Józsi bácsiékat. Velük sokat lerándultunk a hegyekbe. Annyi szórakozásban volt részünk, hogy bizony ha eszünkbe nem hozták volna barátaink, sohasem gondoltunk volna vissza azokra a rettenetes napokra, azokra, melyek fogságunk alatt oly elviselhetetlenek és a szabadulásig oly végtelenül bizonytalannak látszottak. Jó barátok körében - gyönyörű vidéken, a genfi tó partján élveztük szabadságunkat! Egyszer azonban egy hajóidránduláson, kevés híja, hogy újra nem kerültünk francia fogságba! Józsi bácsinak nagyon megtetszett az a helység, ahová a hajó kikötni készült, és hirtelen elhatározással invitált bennünket, hogy szálljunk ki. Szerencsére a kikötőben - már a hídon voltunk - kikiáltották a helység nevét. Ekkor kiderült, hogy az első francia kikötőben vagyunk. Milyen fürgén szaladtunk vissza a hajó belsejébe! Józsi bácsiék valamikor az 1900-as években hosszabb ideig tartózkodtak egy a tó partján fekvő svájci kis helységben. Allaman-Grand-Bois-nak hívják. Elutazásunk előtt oda is elkívánkoztak, ott is örömmel fogadták őket abban a kis vendégfogadóban, ahol valamikor nyaraltak. A kocsma ebédlőjének falán, fe 79 Ф®