Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Rippl-Rónai József: Pitacco hallgatói 1914. Ez az élet február 28-áig tartott, akkor tovább kellett mennünk. Már február közepén, az igazgató azt ajánlotta Józsi bácsinak, hogy a tábor orvosával vizsgáltassa meg magát. Az orvos - nyilván az igazgató kérésére - felmentő bizonyítványt adott a vizsgálat után. Ez volt szabadulásunk alapja. Igaz, hogy a rendőrfőnöknek még ez a „nagyszerű" bizonyítvány sem volt elég, de az igazgató kijárta, hogy elengedték Józsi bácsit a táborból és indulhattunk hazafelé. Az utolsó estét rendkívül kedélyesen az igazgatóékkal (az igazgatónő egy egész ruháskosár forgácsfánkot süttetett erre az alkalomra), Pitaccóval és a Scholz családdal töltöttük, néhány üveg burgundi vörösbor mellett, amelyek szintén az igazgató pincéjéből kerültek asztalunkra. Pitacco még egyszer kedveskedett nekünk néhány Schubert, és Paganinimű eljátszásával. Mme Ravox pedig, Lazarine néninek, emlékül két szép klöplicsipkés zsebkendőt ajándékozott. Azután kikerültünk a fogságból - szinte bánatosan váltunk el azoktól az emberektől, akikkel két hónapon át osztozkodtunk a rabság „igájában". <§te? 76