Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

márványkandallójában vígan pattogott a tűz, nagy ablaka a kertre és a szabad szép vidékre nyílt. Amint bennlakói lettünk a tábornak, első dolgunk volt, hogy Józsi bácsit, aki alaposan meg volt hűlve - a betegszobába juttassuk. Ez hamarosan sikerült is a kedves jó igazgató jóvoltából. Reggel 7 órakor trombitajel megengedte, hogy lemenjünk a kantinba. Itt gyorsan megfőztük Józsi bácsi teáját és elvittük neki a betegszobába, mert a hűlését sokáig nem tudta kiheverni. Rippl-Rónai József: La Chartreuse, 1915. Mgt. Reggeli után mindenki kiseperte szobájának azt a részét, amely reá esett, s mire kitakarítottunk, vizet hoztunk és rendbe hoztuk Józsi bácsi ágyát is, a legtöbbször már ebédre is trombitáltak. Két bögrénkkel lementem levesért meg főzelékért, húst hetenként kétszer kaptunk. Az udvaron félóráig is ácsorogtunk, amíg sorra kerültünk. A leves mindig jó volt, a főzelék ritkán, mert német szakácsunk nem sok gondot fordított rá. Később Józsi bácsi lefestette a szakácsot - mire mindjárt jobb falatokat kaptunk tőle. Két órakor volt a levelek kiosztása, az ezt jelentő trombitaszót lestük a legtürelmetlenebbül. Mindenki leszaladt az emeletről az udvarra és figyelt, nem hallja-e nevét kiáltani? Négy órától együtt sétáltunk hárman, amíg be nem esteledett. Ha friss hó volt, &ÊJ 73 Ф*®