Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Vasárnap még elmentünk sétálni a falu határán lévő szép fenyőerdőbe. Nem voltunk jó hangulatban, nem voltunk vidámak, mert a nép már nagyon izgatott volt. Hétfőn reggel mozgósítottak. Párizsi nagybátyámnak is el kellett mennie fiával, akinek már másnap jelentkeznie kellett. Mindenki bánkódott a házban, amely üresnek látszott. Bátyám nem utazott el aznap, de augusztus 3-án lement az állomásra, hogy megtudja, felesége a gyerekekkel vele utazhatik-e, mert híre kelt, hogy a mozgósítás alatt az aszszonyok nem utazhatnak. Józsi bácsi, Apám, Jean-Marie is lementek vele. Egyszerre észrevették, hallották, hogy az emberek összesúgnak előbb halkan, azután mind erősebben, majd elkezdtek kiabálni: „A bas l'autrichien!" Azután később, hogy a nép már a verekedésre is elszánta magát: „Il faut couper en quatre. Chacun son morceau." (Négy darabra kell vágni, mindenkinek legyen egy darab belőle). És Józsi bácsit körülfogták. Szegény, nem tudott mit csinálni ezekkel a dühös emberekkel, akiknek eltökélt szándéka volt, hogy őt megöljék, darabokra vagdalják. Apám, bátyáim és néhány okosabb ember csitítani akarta őket, de nem értek célt, nem tehettek ellenük semmit. Végre is az egész község ellen nem léphet fel néhány ember. Szerencsére, lakóházunk nem volt messze az állomástól. Siettek hazamenekülni. Mikor az ajtó közelébe értek, Lazarine néni is meghallotta a lármát, kijött és tudni akarta, mit jelent e nagy zaj?! Majdnem elesett ámulatában, mikor látta, hogy Józsi bácsit körülfogja a sok kiabáló ember. Mielőtt az ajtóhoz juthatott volna, Józsi bácsi egy rúgást kapott és néhány ökölütést előlegül, Ducharme nevezetű gonosz embertől, aid a falu mészárosa volt. De a lába ennek az embernek rövidnek bizonyult és így nem volt túl erős a rúgása sem. A nép azt hitte, nem vagyunk rendben a papírjainkkal, főleg azt hitték, hogy Józsi bácsi kémkedni jött. Pont ebbe az isten háta mögötti kis faluba! Szaladgáltak, mint az őrültek a rendőrségre, és azt akarták, hogy Józsi bácsit zárják be. De már pár nappal előbb mi is ott voltunk a rendőrségen, ahol megmutattuk mindazokat az okmányokat, amelyek nálunk voltak és amelyek Józsi bácsit igazolták - és a rendőrség emberei rendben valónak találták azokat. Marie Perraudin, unokanővérem sem késett, amikor látta a kellemetlen helyzetet, ő is a rendőrökért sietett, akik jöttek is azonnal és rendet csináltak. $@J 63 Ф^>